Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-06-01 / 10. szám - Kisslingné Sz. Nóra: A Szlovák Tanácsköztársaság jubileuma
Kisslingné Sz. Nóra A Szlovák Tanácsköztársaság jubileuma Ebben az évben ünnepeljük a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulóját. Az elmúlt hatvan év távlatából nagy megbecsüléssel és elismeréssel emlékezünk meg a szlovák proletariátus e nagy társadalmat átalakító próbálkozásáról. Napjainkban, amikor szocialista oktató-nevelő munkánkban a marxista-leninista világnézet kialakítására helyezzük a fő hangsúlyt, a Szlovák Tanácsköztársaság eseményeinek tanítása lehetőséget kínál a társadalom törvényszerű fejlődésének, a dolgozó tömegek történelemalakító szerepének, a szocialista hazaszeretet példájának, a dolgozó tömegek összefogásainak és a proletariátus gyakorlatban megvalósított internacionalizmusának bemutatására. Mindezzel párhuzamosan elkerülhetetlenül rámutathatunk az osztálytársadalom embertelenségére, az uralkodó osztály önző, tömegeket megvető magatarására és a századeleji munkások érdekvédelmére hivatott szociáldemokraták áruló magatartására. A társadalom törvényszerű fejlődését szinte plasztikusan szemléltethetjük a tanácshatalom létrejöttét előidéző gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok elemzésével. Ennek kapcsán ismertetnünk kell az első világháború alkonyán országaink területét jellemző viszonyokat. Beszélnünk kell arról, hogy az 1918. október 28-án kihirdetett Csehszlovák Köztársaság ténye nem oldotta meg Szlovákia gazdasági és politikai problémáit. A csehszlovák burzsoá köztársaság vezető politikusai az antant ígéreteiből kiindulva, még az ideiglenes határok kihirdetését megelőzően, a köztársaság első napjaiban a nyugatról részben hazaszállított légiók katonaságával hozzákezdtek Szlovákia területének elfoglalásához. A csehszlovák katonaság által elfoglalt területeken azonnal megindult a hivatali apparátus átszervezése. Ebben a munkában nagy nehézségeket jelentett a szlovák értelmiség kis száma, hogy a magyar- országi államapparátus szétesőben volt, az új pedig lassan alakult ki. így a burzsoá államhatalom szempontjából kormányzat nélküli átmeneti időszak keletkezett, amely kitűnő talajt teremtett a forradalmi változásokhoz. Rövidesen a közügyek intézése legtöbb esetben a dolgozók körébői megalakult nemzeti bizottságok kezébe került, amelyek sok helyen nyíltan szembeszálltak a volt kizsákmányolókkal. A szlovákiai tömegek forradalmasodása nagy izgalmat keltett Prágában. A Nemzeti Tanács egy négytagú bizottságot, az ún. „ideiglenes szlovák kormányt“ bízta meg a forradalmi hangulat megfékezésével. Ez a kormány rövidéletű működése idején kevés sikert ért el. A forradalmi szervek továbbalakultak, újabb munkás- és katonatanácsok szerveződtek, ezért az ideiglenes kormány megindította a tanácsok nyílt vagy leplezett felszámolását. Mindez éppen abban az időben történt, amikor a háború okozta nyomor szinte elviselhetetlen, a munkanélküliség pedig csaknem százszázalékos volt. A kis- és középparasztok, de különösen a földnélküliek a földek kiosztására vártak. Ilyen körülmények között érthető, hogy a szlovák lakosság körében a nemzeti felszabadítás feletti öröm, a szociális kérdések megoldatlansága miatt, rövidesen megfakult, és 1919 februárjától országszerte fokozódott az osztályharc, sztrájkok zajlottak le és a feloszlatott munkástanácsok helyett újak keletkeztek. A dolgozók ösztönös harca mind inkább kapitalistaellenes jelleget öltött, és a hatalomra került burzsoá uralom megszüntetésére irányult. 309
