Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-06-01 / 10. szám - Kisslingné Sz. Nóra: A Szlovák Tanácsköztársaság jubileuma
Ilyen gazdasági és politikai körülmények között érkezett Szlovákiába a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának híre, ami nagy riadalmat keltett a csehszlovák burzsoázia uralkodó köreiben. Hogy a szlovák proletariátus esetleges hasonló forradalmi lépését megakadályozzák, már március 23-án statáriumot hirdettek ki Szlovákiában. Mindenütt meggyorsították a statáriális bíróságok bűnvádi eljárását és megkezdődött a munkásvezetőknek és a kommunistákkal rokonszenvezőknek internálása. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása utáni események a proletariátus internacionalista magatartásának számtalan példáját szolgáltatják. Ezt láthatjuk rögtön március 21-én, amikor a csehszlovák kormány hét évfolyam mozgósítását rendelte el — amit természetesen nem a magyar proletárdiktatúra elleni esetleges támadással okolt meg (a cél azonban mindenki előtt világos voltj — Szlovákia több területén a munkásfiatalok nem tettek eleget a bevonulási parancsnak (Zselízen — Želiezovce, Oroszkán — Rusovce, Kassán — Košice). Szlovákia lakosságának többsége nagy reményekkel tekintett a magyar eseményekre annak ellenére, hogy hivatalos pártja, a szociáldemokrata párt a burzsoázia uszályába szegődve mindent elkövetett, hogy a szlovák dolgozókat kivonja a magyar forradalmi hatások alól. A proletariátus összefogása különösen szembeszökő és szemléltethető az ún. „csehszlovák csoport“ munkáján. Ez a csoport a hazai ellenforradalmi tevékenység erősödésével egyidőben Budapesten kezdte meg a munkáját. A csoport tagjai már a korábbi hónapokban, karöltve a magyar kommunistákkal, együtt dolgoztak a proletariátus hatalomrajutásán. A magyar kommunisták sokoldalú segítséget nyújtottak a szekció munkájához. (1919. március 25-én teljes felszereléssel szerkesztői hivatalt bocsátottak a szekció rendelke zésére, így 27-én már meg is jelent a szekció napilapjának, a Červené novi- nynak első száma. Május második felében a csehszlovák csoport egy cseh nyelvű hetilapot is kiadott „Armada proletarű“ címmel.) A szekció tagjai a csehszlovák burzsoázia minden reakciós óvintézkedése és terrorja ellenére legyőzve a nehézségeket, teljesítették a vállalt feladatot, meggyőzték a cseh és szlovák dolgozók és értelmiségiek legjobbjait, a proletárdiktatúra megteremtésének szükségességéről. Ilyen bel- és külpolitikai események közepette a burzsoázia elérkezettnek látta az időt a fiatal magyar proletár köztársaság elleni támadásra. Közismert, hogy az 1919. április 27-én megindított támadásuk rövidesen kudarcba fulladt és már május 23-án vissza kellett vonulniuk a demarkációs vonalig. A katonai kaland azonban nemcsak ezzel a vereséggel végződött. A csehszlovák hadsereg provokatív támadása és veresége után a magyar Vörös Hadsereg stratégiai okokból nem elégedhetett meg az intervenciós csapatok visz- szaszorításával a demarkációs vonalig, meg kellett gátolnia, hogy az intervenciós támadást még nagyobb erővel megismételhessék. Ezért megindította csapatait a szlovákiai területek felszabadítására. A Vörös Hadsereg előrenyomulását mindenütt támogatta a helyi proletariátus. Mindenütt megszervezték a helyi direktóriumokat, amelyek mint a proletariátus ideiglenes forradalmi szervei intézkedéseikkel megtették a tanácshatalom biztosítására szükséges első lépéseket. (Ezt a munkát olyan gyorsan és megfelelően végezték el, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után a kormányzótanácsnak rendelkezésére állott az államhatalom és a közigazgatás forradalmi helyi szerveinek csaknek egész hálózata.) Koši- cén összpontosult a vörös csapatok által felszabadított területek katonai és polgári igazgatása. A szekció košicei szervezete a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása politikai előkészítésének központja lett. A košicei szervezet 1919. június 16-án ünnepi nagygyűlést rendezett Prešovban, amelyen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. 310
