Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1979-01-01 / 5. szám - Sz.J.: Osztályozás, értékelés / Figyelő

mélyiségét: érdeklődési körüket, viszonyukat a természethez és a társadalomhoz, a munkához való hozzáállásukat, önállóságukat, megfigyelőképességüket, értelmi és szellemi fejlettségüket, helyzetüket a kollektívában és a családban. A szocialista iskola, a tanulókhoz való egyéni hozzáállás a belső differenciálás formájában jut kifejezésre, mely biztosítja sokoldalú fejlődésüket és a tehetséges tanulók felkarolását. A differenciált foglalkozások keretében a gyerekek önállóan dolgoznak a segédeszközökkel és munkaeszközökkel, melyekkel már találkoztak a tanítási órákon. A nevelő irányításával megtanulnak bánni a tankönyvekkel, az irodalommal, a szótárakkal stb. Mindez pozitívan befolyásolja a tanulók aktív gondolkodását és önállóságát. Ajánlatos, hogy egyes foglalkozásoknál alkalmazzuk a csoportfoglalkozásokat és a tanulópárokat. Vonzó, érdekes formában bővítik ismereteiket, így pl. a történelmi szemléletük kialakítására jól bevált a kártyajáték, melyen évszámok vannak feltüntetve, melyek alapján a tanulók rekonstruálják a nevezetes ütközetek, események, évfordulók dátumait, történetüket, irodalmi ismereteiket az írók, költők önarcképei alapján elmélyítik oly módon, hogy leírják nevezetes műveiket, esetleg azok főhőseit.

A szocialista pedagógia fejlődési ten denciája az iskolai és az iskolán kívüli tevékenység minél kedvezőbb egyesítése, a tanítás-tanulás egysége felé halad. A csehszlovák közoktatás- ügy tartalmi átszervezése kapcsán igényes feladatok hárulnak a napközi otthonok nevelőire. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az itt működő pedagógusok szakmai és módszertani fejlettségük javítására, mert a napközi otthonok fontos küldetést teljesíthetnek a jövő nemzedék szocialista nevelésében.

Figyelő

Osztályozás, értékelés

SOCIALISTICKÁ ŠKOLA

Az osztályozás és az értékelés kérdése, valamint az iskolai kudarcok okainak a kutatása a szovjet neveléstudomány érdeklődésének a homlokterében áll már régóta. A többéves kutatások eredményeit, tapasztalatait figyelembe véve a lemaradás és bukás okait a következőképpen kategorizálják:

Belső okok: a biológiai fejlődés hiányosságai, amely a hézagos tudásban, a kialakulatlan vagy nem eléggé szilárd tanulási készségekben nyilvánul meg, másrészt ide tartozik az iskola pedagógiai hatásának a fogyatékossága (pl. helytelen oktatási módszerek, segédeszközök alkalmazása stb.), valamint a tanuló mikroszférájának, elsősorban a családi, a kortársi környezetnek kedvezőtlen volta.

A szovjet általános iskolában a széles körű kutatások szerint a bukások okai a következők:

a tanulók megismerő és tanulási tevékenységének a fogyatékosságai (45 %},

a tanulók helytelen viszonya a tanuláshoz 14%),

a kedvezőtlen családi feltételek (13 %),

az előző évfolyam tananyagának, illetve a tanóra anyagának hiányos elsajátítása (11%).

Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a szovjet általános iskolában csökkent a bukás, illetve főleg megváltozott a bukás okainak struktúrája, s ezzel együtt megváltozott az ellene folytatott küzdelem jel lege is! A tananyag hiányos ismerete, amely régebben a leggyakoribb okot jelentette, a negyedik helyre került, miután bevezették és megvalósítják az iskolák átépítésének programtervét. A bukás oka elsősorban az ,hogy a tanuló nem tud tanulni (45 %), illetve nem akar tanulni (14 %).

(Dana ToJlingerová: O tipických príčinách neprospéchov v sovétské současné škole, 1977/78, 8. sz. 366—68 1.)

A folyóirat 10. számában ugyancsak D. Tollingerová tájékoztat arról, hogy a szovjet iskolaügyi minisztérium milyen megelőző módszereket ajánl a bukások, lemaradások megelőzésére. Ilyenek például:

158