Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-03-01 / 7. szám - Horváth István: Tanítsuk meg a szótár kezelését
ságosabb, mivel az oroszban a 2. személy személyragja 3 betűből9 és a *3. személyé csak 2 betűből10 áll. A tanulónak ismernie kell az ige szótári alakjait, mert csak azoknak az alapján tudja megállapítani, hogy a) melyik igeragozáshoz tartozik az ige b) milyen hangsúlytípushoz c) milyen a tőmássalhangzó váltakozása d) produktív vagy nem produktív igéről van szó e) meg tudja határozni — s ez nagyon fontos — az ige töveit, amelyekből annak egyes alakjait képezik. A szlovák főnév szótári alakjai ugyanazok, mint az oroszé, vagyis az egyes szám alany- és birtokos esete és a többes szám alanyesete, ha annak sajátos végződése van. Például: chlap, -a; odchod, -u; de syn, -a, többes szám -ovia; brat, -a, többes szám -ia; dievča, -aťa, többes szám -atá/-en- ce stb. A szlovák melléknév szótári alakjai az egyes szám alanyesete mind a három nemben: dobrý, -á, -é; cudzí, -ia. -ie; svieži, -a -e. Az orosz igétől eltérően a szlováK igének csak három szótári alakja van a főnévi igenév, az egyes szám 1. személye és a többes szám 3. személye. Például: čítať, -am, -ajú, brať, beriem, berú; volám, -áš, -ajú; padnúť, -nem, -nú; niesť, nesiem, nesú; držať, -ím, -ia; rozumieť, -iem, -ejú; žať, žnem, žnú. Az idegen nyelvek tanulásánál különös figyelmet kell szentelni a szavak vonzatának, mert ezen a téren a nyelvek között jelentős különbségek van nak, és sok hibának a forrása. A gyakorlat azt mutatja, hogy a vonzat problematikáját az idegen nyelvek tanításánál sokszor mellőzik. A tanítóknak minél hamarább meg kellene ismertetni a tanulókat a vonzat jelentőségével, és az egyes szavak elsajátításánál következetesen megkövetelni azok vonzatát is. A magyar pl. „érdeklődik valami iránt“, a szlovák „sa zaujíma o niečo“, az orosz „intereszujetszja csem-nyibugy“11 és a német „interessiert sich für etwas“. Előfordul, hogy ugyanannak az igének megváltozik a jelentése is, ha más a vonzata. Az oroszban például „izmenyity sto-n.i: (tárgyeset] azt jelenti: megváltoztatni valamit, de „izmenyity csemu-n.13 (részeshat. eset) jelentése: elárulni valamit. Módszertani szempontból fontos, hogy a tanító az igék tanításánál mindig megkövetelje a tanulóktól a szótári alakot is. Arra a kérdésre, hogy mondjuk oroszul az írnit, feleljen a tanuló így: piszáty, ja pisú, ti píses,... oni písut sto-n.14; követelni: trébo- vaty, -uju, -ujes,... -ujut csevó-n.1, (Az oroszban birtokos eset, a magyarban tárgyeset.) Ha ezen a téren nem vagyunk következetesek, akkor a tanulóktól sokszor ilyen feleletet is hallhatunk: ri- szováty, ja riszováju, ti riszovajes stb.16 vagy vojeváty, vojeváju, ti voje- vájes stb.17 (a tanulókat főleg az téveszti meg, hogy a szlovák -óva képzőnek az oroszban két változata van: -óva és -eva18). Az idegen nyelvek tanításánál a korszerű felfogás szerint az ún. összetevő nyelvoktatás elveit kell érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy ki kell használni nemcsak a tanulók anyanyelvi ismereteit, de ha más nyelvet is ismernek vagy tanulnak (pl. a gimnáziumban), akkor hasznos azt is kihasználni az azonos vagy a hasonló jelenségek megmagyarázására. Könnyebben megértik pl. a tanulók a szótári alakok elsajátításának a fontosságát az orosz nyelvben, ha rámutatunk arra a körülményre, hogy a németben vagy a latinban okvetlenül fontos minden egyes főnévnek és igének elsajátítani a szótári alakjait, mert különben nem tudnak velük mit kezdeni, sőt ezekből a nyelvekből hasznos kiindulni akkor is, ha meg akarjuk magyarázni a szótári alakok fogalmát. A német főnévnek a tanuló csak akkor fogja tudni képezni az egyes alakjait, vagyis azt ragozni, ha könyv nélkül megtanulja annak három alakját, mégpedig az e. sz. alany- és birtokos 214
