Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-03-01 / 7. szám - Horváth István: Tanítsuk meg a szótár kezelését
nyelvben tovább képezze és tökéletesítse magát. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni az MTA elnökének, Szentágo- thai Jánosnak a szavait: „Persze óvodában nagyon könnyű megfelelő módszereikkel egy idegen nyelvet jól, anyanyelvi szinten megtanulni, óvónővel jól meg lehet tanítani hónapok alatt egy idegen nyelvet, de ezt aztán fenntartani és átvinni egy iskolai típusú nyelvismeretbe, ez nagyon nehéz. Minden szülő tapasztalja, aki egypár hónapig idegen területen tartózkodik gyermekével együtt, hogy a gyermeK pillanatok alatt, az utcán felszedi az idegen nyelvet, és utána ugyanolyan gyorsan el is felejti.“ (Valóság, 1978. 6, 26—27]. Az a körülmény, hogy az így szerzett nyelvtudást, „nagyon nehéz fenntartani“, azzal magyarázható, hogy az óvódás gyermek képes ugyan a nyelvet elsajátítani, de szellemileg még nem annyira érett, hogy ismereteket is szerezzen a nyelvről, amelyek lehetővé tennék annak tartósítását. Ahhoz tehát, hogy valaki jól megtanuljon egy idegen nyelvet, szükséges, hogy jól ismerje annak szókincsét és nyelvtani szerkezetét. A szókincs elsajátításához nélkülözhetetlen segédeszköz a szótár. Már az alapiskolában szükséges lenne legalább nagy vonalakban és a középiskolában feltétlenül részletesebben megismertetni a tanulókat a két nyelvű szótár szócikkének a felépítésével. A következőkben tehát erről a problematikáról szeretnék néhány szót szólni, hogy ily módon is némi segítséget nyújthassak idegen nyelveket ta nító kartársaimnák. Bevezetőül néhány alapfogalmat kell tisztáznunk. Célszerűnek tartjuk különbséget tenni a szónak az ún. alap- alakja és szótári alakja között. A szó alapalakja az az alak, amellyel egy jelenséget csak megnevezünk. A főneveknél ez pl. az egyes szám alanyese te: apa, ház, körte, vendég és az igéknél a főnévi igenév: írni, menni, látni, szaladni. A szótári alakokhoz tartoznak a szónak azon alakjai, amelyeket a tanulónak könyv nélkül el kell sajátítania. hogy képezni tudja az egyes szavak összes alakját (a szlovák íőnévneK például 12 alakja van, a kto névmásnak 6, de a chytať igének összesen 160). A szótárban az egyes szavak címszókként szerepelnek. Ezek kiemelt szedésűek, és azt a szót értjük rajtuk, amelyekről egy-egy szócikk szól. A szócikk a címszóhoz kapcsolódó tájékoztatások összességét tartalmazza. Az, hogy egy szónak hány szótári alakja van, a nyelv tipológiájától függ Az agglutináló (ragozó) nyelveknél, amelyeknél a jelentés- és a viszonyításbeli módosulásokat toldalékokkal fejezik ki, mint például a magyarban, a szótárban elég a szónak csak egy alakját feltüntetni. A főneveknél pl. csak az egyes szám alanyesetét elég feltüntetni. Azért itt a szó alap- és szótári alakja egybeesik. Más azonban a helyzet az igékkel kapcsolatosan. A magyar ige alapalakja is a főnévi igenév, de szótári alakja az egyes szám 3. személye, éspedig azért, mert egybeesik az ige tövével: ír, írok, ír-sz, ír-unk, ír-tok, ír-пак (az ikes igék tövét úgy kapjuk meg, hogy elhagyjuk az 4k személy ragot). A flektáló (hajlító), mint például a szlovák, orosz, latin stb. nyelveknél, már több szótári alakot kell feltüntetni és könyv nélkül megtanulni. Ebben a vonatkozásban az egyes nyelvekről a továbbiakban még részletesebben szólunk. Ami a szótármunkát illeti, nagyon fontos, hogy a tanuló jól ismerje a betűk sorrendjét, mert máskülönben a szavak kikeresésénél fölöslegesen sok időt pazarol. Ez főleg a magyar—orosz szótár használatában fontos, mert amint tudjuk, az egyes betűk sorrendje az orosz ábécében lényegesen eltér a magyar (latinbetűs) betűk sorrendjétől. Ez azért van, mert az orosz ábécé (azbuka) a görög alapján keletire zett, ahol az egyes betűk sorrendje más volt, mint a latin ábécében. Ezen a téren a hallgatók körében még nagyobb a tájékozatlanság, mint ami a szótári alakot illeti. Az 1975/76-os iskolai évben a Nitrai Pedagógiai Fakultás 79 elsőéves orosz szakos hall21:
