Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1977-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Köszöntjük Csanda Sándort - Csanda Sándor: Komédia Balassi Menyhért árulásáról
az özvegyasszony ökreit [lakomára], jutalmazásul pedig Melit György gabonáját adja neki. A szolga, igen szellemesen, azt feleli, hogy inkább a Báthoriak meggyesaljai borából kérne, ami kapcsolatban van Menyhárt feleségévei, s az addig folyó dialógussal, hisz családját épp e bor miatt veszítette el. Azután megérkezik Bécsből a másik embere, Szénási, azzal a hírrel, hogy a császár tanácsosai Balassinak jutalmul egy istrángot akarnak adni, melyre érdeme szerint felakasszák. Mind haragszanak rá. A császár azonban neki ígéri Diósgyőrt, ha lemond az éppen visz- szafoglalt Szatmárról és Nagybányáról; erre viszont Balassi nem hajlandó, mert ott alföldi királynak érzi magát. A második részben Menyhárt ispánjával és deákjaival tanácskozik, akik szintén szatirikus figurák. Tamás deák azt tanácsolja neki, hogy „ajándékkal és hittel” forduljon az érsekhez (Oláh Miklóshoz), aki a király egyik legbefolyásosabb embere. A drámaíró itt egy kalap alá veszi a rablást, a hitszegést és a kereskedést, s ezt adja hősünk szájába: „mert én tolvajlottam is, loptam is, bort is áruitattam, szilvát, dinnyét, ugorkát . .. mind semmi az egy hittel való kereskedéshez képest”. Mivel a kor uralkodó ideológiája a vallás, a szatíraírónak különösen fontos az is, hogy Menyhártot afféle cinikus istentagadónak ábrázolja, aki többre tartja földi javait a mennyországnál. Ez az akkori átlagember szemében még az árulásnál is nagyobb bűn. A harmadik, rövid részben Józsa csak megkéri az érseket, hogy fogadja Balassit, aki előzőleg a kálvini predestináció tanába hitt. Ezt a szerző gúnyosan említi, hasonlóan a katolikus szertartásokat is. (A további szatirikus megjegyzésekből is kitűnik, hogy a drámaíró unitárius és Er- dély-párti, erősen Habsburg-ellenes.) A negyedik részben Menyhárt meggyónja az érseknek árulásait, s ha a többi bűnét is elő kellene számlálnia, „egy hétig” eltartana. Ez a leghosszabb részlet, s ebben már nemcsak Balassit, hanem az érseket és a gyónást is élesen kipellengérezi a szerző. Az érsek maga is ismeri Menyhárt viselt dolgait, közben feddi és néhány bűnére melékezteti is új „hívét”. Főbb bűnei: már gyermekkorában lopott, később anyját is mindenéből kifosztotta, aki emiatt „ bánatjában megbolondula”. Többször kóborolt és rabolt Mátyus-földön, Bars és Nyitra megyékben: bátyját, Imrét (az erdélyivajdát) rávette, hogy urát elárulja, maga is többször átállt. Legnagyobb bűne, hogy Bebek Ferenccel és a Rendiekkel Erdélyben összeesküvést szőtt Izabella királynő ellen, majd elárulta őket, s egy éjjel lekaszabalta társait. Emiatt állandóan furdalja a lelkiismeret, mert az esküszöveg, melyet ő is aláírt, Kendi hagyatékában maradt, s attól félt, hogy a királyhoz kerül. Az érsek únja a sok bűn felsorolását, ebédre szeretne menni, Balassi a közbenjárásáért ígér neki száz gíra ezüstöt, s ezért mindjárt fel is oldozza bűnei alól. A feloldozásból az érsek kifelejti Isten nevét, s ebből nyilvánvaló, hogy őt is szatirikus gúnnyal jellemzi a szerző. Menyhárt pedig azon sóhajtozik, miért nem ígért tettei elmondása előtt pénzt az érseknek, így az „egész világ rakva leszen” az elmondott titkokkal. Az ötödik rész Linzben játszódik, Menyhárt fia, Boldizsár tanácskozik itt Tamás és Péter deákokkal s Lakájjal. A királyhoz kellene menniök, de Boldizsár inkább Detrekőbe indulna rabolni. Tamás feddi, sőt sértegeti az ifjú Balassit: „Nagy dolog az bestye kurvafiáé, hogy nem hagyod el Gyötrekőnek mondani. Apádtól vötted ezt, mert ő itt nem kőborhat...” A Balassi-komédia az első eredeti, világi tárgyú magyar dráma, mert előtte csak hitvitázó drámáink voltak, Bornemissza Péter Elektrája pedig fordítás. A legtöbb kutató régebben Bornemisszát tartotta a Komédia szerzőjének is. Azzal érveltek, hogy a szerző jól ismerte Balas- siak bűneit, az Ördögi késértetekben is ír róluk, irodalmi műveltséggel rendelkezett, s rokonságot véltek felfedezni az Elektra és a Balassi-komédia között. Bornemissza az Ödögi késértetekben valóban leírja Balassi Menyhártnak egy tőle hallott kalandját. Budán éjjelre felvitt az ágyába egy polgárasszonyt, majd amikor arra gondolt, hogy mások is így paráználkodtak vele, megutálta. Hasonló történetekből áll a megkísérlésekről szóló könyv nagy része. A Komédia azonban nem csupán elmondja a Balassiak gaztetteit, hanem ezeket gyakran meg is toldja, s ellenséges, gyűlölködő hangon szól róluk. Bornemissza sosem írt ilyen hangon Balassi Menyhártról és fiáról. A Balassi- komédiában elsősorban nem a tények, hanem a szerző álláspontja árulkodik ellenséges magatartásról, a szereplő személyek iránti elfogultságról és gyűlöletről. Néhány dolog kiélezett előadásmódjából kompromittáló szándék is érezhető. Amint már Sziget József megállapította A Balassi Comoedia és szerzője című monográfiában (Bp. 1967), Balassi két fő bűne az ismeretlen szerző szerint az árulás és a „hittel való kereskedés”, bizonyos istentelenség. Ezek bizonyítására azonban nem elég a dráma szövege, mert ennek szerzője Menvhártékkal szemben szélsőségesen elfogult. A főhős katolizálására 45
