Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1977-10-01 / 2. szám - Sz. J.: Az óvodai nevelésről / Figyelő
A jó jegyzetnek könnyen átíekinthetőnek kell lennie! Erre kell ügyelnie a tanítónak is, amikor a táblán jegyzetel. Itt azonban van egy zavaró tényező: más alakú a tábla és más alakú a tanuló füzete! Feltétlenül szükséges lenne a kettőt közös nevezetőre hozni. Ezzel jelentősen megköny. nyíthetnénk a tanuló munkáját, ami az anyag elrendezését illeti a füzetben. Valamivel jobb helyzetben vannak azok az iskolák, ahol hosszú — faliól-falig érő — táblát használnak. Ez a tábla könnyen beosztható oly módon, hogy a füzet méreteinek aránya megmaradjon, és így a tanulóknak nem kell azon gondolkodniuk, vajon a táblán látott szöveget hogyan helyezzék el a füzetben. Összevetve a leírtakat: a könyv mellett a jó jegyzetnek igen nagy a jelentősége. Megkönnyíti az anyag megtanulását, és nagyon jó segítséget nyújt az ismétlések során. A jó jegyzet használatával az ismétlő órákra való felkészülés könnyebben és rövidebb idő alatt valósítható meg, mintha csak a könyvet használná a tanuló. Figyelő AZ ÓVODAI NEVELÉSRŐL PREDŠKOLSKÁ VÝCHOVA Az ismert folyóirat utolsó számait jellemzi a törekvés: minél jobban elő kell segíteni az óvodai nevelés koncepciójának megértését az óvodai dolgozók körében, illetve ennek szellemében már most tisztázni számos elméleti, gyakorlati jellegű problémát a koncepció maradéktalan megvalósítása érdekében. Minden számban a leglényegesebb cikkek, tanulmányok e jelszó alatt jelennek meg. Emellett az utolsó számokban több olyan írást találunk, amely a Cseh Pedagógiai Társaság 1976 októberében Kromérížben megrendezett konferenciáján hangzott el. A júniusi számban J. Pačesová docens arról ír, hogyan alakulnak ki a nyelvtani kategóriák a gyermekeknél. A gyermek szókincse a szófajokat illetően diametrális eltérést mutat a felnőtt általános szókincsétől. A beszédfejlődés kezdeti szakaszán az indulatszók és a főnevek alkotják a szókincs túlnyomó részét, később járulnak ehhez az igék és a melléknevek. Ezután jóval kisebb mértékben megjelennek a névmások és a határozószók, fokozatosan utánuk a számnevek, elöljárók és a kötőszók. Míg a felnőtt szókincsében az indulatszóknak csupán érzelmi vonatkozásokban van szerepük, a gyermek beszédében ez döntő szófajt jelent, mindazonáltal nem okvetlenül első szavai a gyermeknek. A gyermek lexikális téren jóval inkább függvénye környezetének, mint fonológiai és nyelvtani síkon. Azokat a kifejezéseket sajátítja el és használja, amelyeket leggyakrabban hall, s amely kellő motivációt kap. A szerző elemzi a cseh anyanyelvű gyermekek főnévhasználatának fejlődési mozzanatait, ragozási sajátosságait. Több gyermek szókincsének elemzése azt bizonyítja, hogy elsőként a nemek kategóriái állandósul, ezután az egyes és a többes szám használata, s csak ezután veszi birtokába a főnévragozás egyes eseteit, először az elöljáró nélkülieket, majd fokozatosan képessé válik az egyes elöljárók megfelelő használatára. A következőkben Dr. Fr. Horák az óvodai nyelvi nevelés új koncepciójához közöl adalékot. Véleménye szerint a tervezet a következő szempontokat veszi figyelembe: — A nyelvet eddig csupán mint kommunikációs eszközt értelmezték, csupán a térben való közlés és megértés eszközeként. A nyelv további funkcióira, pl. a lelki állapotok, a folyamatok tudatosítására és kifejezésére, ezek modifikációjára stb. eddig kevésbé ügyeltek. — Az óvodások nyelvi nevelésének módszereit sokszor téves tradíciókból eredő empirizmus jellemezte. — Az írás- és olvasástanítás óvodáskori előfeltételeit a szakirodalom nem kísérte eddig kellő figyelemmel. 56
