Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1977-10-01 / 2. szám - Sz. J.: Az óvodai nevelésről / Figyelő
Nem volt elég megbízható a nyelvfejlődési szint diagnosztálása. — Az óvodai nevelés elméletében ás gyakorlatában lényegében kevéssé használták fel más országok (Szovjetunió, Lengyelország] e vonatkozású tapasztalatait. A fonematikus hallás fejlesztését a kísérleti és részben az ideiglenes óvodai programterv az 5—6 évre helyezi, úgyszintén a látás és a hallás differenciáló képességének a fejlesztését, valamint az analitikus-szintetikus jellegű tevékenységek fejlesztését. A szerző szerint figyelembe kell venni pl. a szovjet pedagógia és pszichológia tapasztalatait, miszerint már a 3 éves gyermek képes a fentebb jelzett hatások befogadására. Az óvodások motorikus fejlődésének új értelmezése címmel J. Berdychová kandidátus közöl érdekes gondolatokat. Több évtizede foglalkozik az óvodáskorú gyermekek testi nevelési rendszerének fejlesztésével, a problémákat nem csupán a gyakorlat szemszögéből, hanem elsősorban elméleti alapvetéssel igyekszik megoldani. Az utolsó időkben széles körő kutatással ellenőrizte az óvodás korúak számára kidolgozott egész testnevelési rendszert. írásban egyrészt az új koncepció szükségességét fejtegeti, másrészt arról a kutatásról tájékoztat, amelyre az új koncepció épül. Hazai és külföldi kutatások egyaránt azt bizonyítják, hogy az óvodásgyermekek teherbíró képessége meghaladja az eddig véltet, természetesen figyelembe kell venni fiziológiai és pszichológiai sajátosságaikat. A motorikus készséget mint összetett struktúrát értelmezi; ez szerinte olyan reakciók láncolatából alakul ki, amelyeket a gyermek egésszé integrálni, folyamatosan megvalósítani nem képes. A céltudatos mozgástanuiás csak az ebben részt vevő szervek, s főként az idegek bizonyos érési szintjének elérése után válik lehetővé. A gyermek mozgásrendszere — izmai, csontjai, forgói, inai lényegében már kialakultak, a gyermek mégsem képes mindenféle mozgásra, a finommechanikai műveletek elvégzésére képtelen, pl. nem tudja a cérnát befűzni a tűbe. Mozgáskészségének fejlesztését az biztosítja, ha minél többrétű, stimulált mozgást végeztünk vele, ugyanis idegszálaink érését ez segíti elő. A szerző kutatásai szerint a mai gyermekek s főként a nagyvárosiak, lényegesen gyorsabban fejlődnek. Súlyosabbak, magasabbak, erősebb a mellkasuk, de mindez nincsen arányban a gyermekek funkcionális fejlettségével, sőt! A prágai gyerekek a legmagasabb értékű szomatikus jegyek ellenére a futás, járás, ugrás terén kisebb teljesítményekre képesek, mint pl. a dél-morvaországiak, akik ugyan lényegesen alacsonyabbak, könnyebbek, de a cseh országrészek legügyesebb gyermekei a mozgáskészség terén. A szomatikus fejlődésben és a teljesítőképesség terén már a 2 éveseknél eltérés mutatkozik a nemek között; nem ajánlatos a fiút a lánnyal szemben versenyeztetni, inkább iktassunk be külön gyakorlatokat. A szerző meggyőzően bizonyítja, milyen eredményesek fiziológiai és pedagógiai szempontból egyaránt a szülőkkel együtt megtartott tornaórák. Ekkor lényegében minden gyermeknek megvan a maga külön edzője a szülő vagy akár a nagyszülő személyében, biztonságosabban érzik magukat, bátrabbak a szokatlan mozgáshelyzetekben, könnyebben elsajátítanak egész sor akrobatikus mozgásformát. Az óvodások testi nevelésének új koncepciója nem tűri az elavult módszereket, mikor csak egy gyermek tornázik aktívan és a többi csak nézi, hanem alkotó munkát követel az óvónőtől, felesleges időveszteségek nélkül. Ugyanebben a számban Óvoda a kertben címmel olvashatunk hasznos ötletekről, majd egy írás a szülőkkel együtt való tornázás metodikáját vázolja. A júliusi számban is több írás az új koncepció propagálását célozza. A közösségi nevelés a szocialista erkölcsi nevelés egyik fontos feladata, az óvodában is számos lehetőség adódik erre. A bölcsődéből érkezéskor megállapíthatjuk, hogy milyen baráti kapcsolatok alakultak ki a gyermekek kö57
