Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1977-09-01 / 1. szám - Sz. J.: Az óvodai nevelés / Figyelő
Figyelő AZ ÓVODAI NEVELÉS JEDNOTNÁ ŠKOLA Az óvodai nevelés a csehszlovák iskolarendszer szerves részét képezi az iskolarendszer átépítésének ú] koncepciója szerint. Ez felelősségteljes feladatokat ró az óvodára. A koncepció a társadalmi követelmények szellemében legfontosabb feladatként azt tűzi ki ,hogy az óvodás korú gyermekek a lehető legmagasabb számban céltudatos rendszeres nevelésben részesüljenek, s racionálisan előkészítsék őket az iskolára. Elsősorban az 5—6 évesekről van szó, s különös gonddal kell iskolára előkészíteni az ingerszegény környezetben élő gyermekeket. A koncepció kidolgozásakor a pedagógia és az egyéb idevágó szaktudományok legújabb eredményeiből indultak ki. Az óvodáskorú gyermekek mai fejlődési sajátosságainak a vizsgálatai azt bizonyítják, hogy az idegrendszeri plaszticitás, a felfogóképesség rugalmassága sokkal jelentősebb ebben a korban, mint amennyire ezt az eddigiekben kihasználták. Az óvoda hivatott a gyermek iskolára való felkészítésére. Az előkészítés sikere attól függ, milyen a legnagyobb korcsoporttal folytatott munka tartalma, milyen módszereket alkalmaznak; tehát az óvoda nem veszi át az iskola funkcióit, csak előkészíti a gyermeket, hogy a fokozottabb követelményeknek meg tudjon felelni. Hatékonyabbá kell tenni valamennyi nevelési (értelmi, erkölcsi, esztétikai stb.) területen a munkát. A gyermekkel végzendő munka tökéletesítése több tényező függvénye. Elsősorban azoknak a programterveknek, amelyek alapján a pedagógusok dolgoznak, de a nevelők felkészültsége is döntő szerepet játszik. Az 5—6 éves gyermekkel folytatott nevelőmunka kísérleti, illetve ideiglenes programterve szerint dolgoznak az 1975/76-os tanév óta, s ezzel párhuzamosan vizsgálják a 3—5 éves korúak nevelésére kidolgozott javaslatokat. A vizsgálatok során nyert eredmények a következő követelményekben foglalhatók össze: — érthetőbben kell megfogalmazni és csökkenteni a terv egyes követelményeit (a nyelvi nevelés, a matematikai képzetek kialakítása stb., területén); — kellő figyelmet kell fordítani a módszertani segédanyag és a neveiőgyakorlat folyamán alkalmazott eszközök kidolgozására; — meg kell találni az utat a képesítetlen óvónők száma növekedésének a megakadályozására, az új terv megvalósítása szempontjából ez ugyanis döntő kérdés. Mindezek a végleges terv terjedelmét, mélységét is befolyásolják. A fentiek és még egyéb szempontok figyelembevételével 1977 szeptemberéig kidolgozzák a végleges programterveket, melyek az előzőknél szilárdabb pszichológiai alapvetésűek lesznek. A fejlődéslélektani ismeretek rámutatnak a gyermek értelmi képessége fejlődésének egyéni sajátosságaira. Ennek súlypontja az óvodáskorra tehető. Több mai vizsgálat bizonyítja, hogy a gyermek értelmi képességei 80 százalékban az óvodás, illetve a kisiskolás kor kezdeti szakaszán fejlődnek ki. Ezzel kapcsolatban ún. szenzitív korszakok figyelhetők meg, ami megnyilvánulhat a nyelvi ingerekkel kapcsolatos érzékenységben, a tudás iránti intenzív érdeklődésben, a megfigyelőképesség élességében, a kifejezés expresz- szivitásában. E korszak lehetőségeinek ki nem aknázása pótolhatatlan veszteséget jelent a gyermek további fejlődése szempontjából. Az óvodáskori tanulás szükségessége vitathatatlan, de csak akkor eredményes, ha nem szenved csorbát a gyermeki spontaneitás, természetesség. Olyan tanítási módszereket kell alkalmaznunk, amelyek felkeltik a gyermekek ösztönös érdeklődését, játékosak, vonzók. Közismert, hogy az iskolára való felkészültség színvonala jelentősen meghatározza a gyermek iskolai eredményeit. Általános elvárás, hogy az óvoda rendszeresen gondoskodjon a gyermek sokoldalú fejlődéséről, s ezzel egyúttal az iskolára való felkészítésről. Hogy ma ez milyen mértékben sikerül, akkor tudhatjuk meg, ha összehasonlítjuk az óvodát látogató gyermek válaszait a közvetlenül a családból érkező gyermek válaszaival. A szerzők többrétű vizsgálatai egyértelműen bizonyítják, hogy az óvoda jobban felkészíti a gyermeket az iskolára, mint a család. (Dr. Ľ. Klindová—Dr. K. Kollárik—T. Klin- dová: Nové poňatie predškolskej výchovy v systéme československej výchovnovzde- lávacej sústavy, 1977., 2. szám, 114— 127. 1.J 30
