Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1978-02-01 / 6. szám - Győry György: Magyarországi pedagógiai sajtószemle
Forradalom rendkívül kiélezett viszonyai közt bontakozott ki és valósult meg? Ügy, hogy tudta, „új embert nevelni csak akként lehetséges, ha az új társadalom új értékeinek és távoli céljainak megfelelően újjáértelmezzük-e [régi — Gy) jelenségek és kategóriák tartalmát”. A pedagógia egyik legrégibb és legközpontibb problémája a fegyelem kérdése. Pataki Ferenc ezen a problémán mutatja be, hogy töltötte meg új tartalommal Makarenko ezt az álbaloldaliak által elteme- tendőnek ítélt kategóriát. Makarenko nem olyan fegyelmet kivánt, amely csak arról beszél, hogy mit nem szabad csinálni. Az új arculatú fegyelmet ő az emberrel — az ifjakkal — szemben támasztott pozitív követelések rendszerére építette, de úgy, hogy az egyénben váljanak belső tulajdonsággá ezek a követelések. „Valaki kétféle módon lehet időszerűtlen — mondja Pataki Ferenc —: vagy mert már eljárt felette az idő, vagy mert még nem ért be körötte a jövő. Makarenko időszerűségének sorsa alighanem ez utóbbi lesz.” KÖZNEVELÉS Az Oktatási Minisztérium oktatáspolitikai hetilapjában szinte a Pataki Ferencé- vel egyidőben jelent meg Loránd Ferenc „Makarenko iskoláinkban” című, előbb említett másik cikkéhez hasonlóan ugyancsak vitára ingerlő írása. Loránd Ferenc azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak hirdetik — ünnepi beszédekben, egyebütt — Makarenko eszméit. Ö, mint erről „A Kertész-utcaiak” című könyvéből szlovákiai olvasóink is értesülhettek, a gyakorlatban is megvalósította — de fogalmazzunk óvatosabban: igyekezett megvalósítani — a makarenkói nevelés rendszerét. Loránd Ferenc azt állítja, hogy „a magyar pedagógiai közgondolkodásban — és ebbe beleértem az alsó tagozatos tanítókat éppúgy, mint az iskolaügy irányítóit — korántsem elfogadott Makarenko” ... neveléselmélete. A szerző gondolatmenete rendkívül érdekes. Szerinte Makarenko a nevelés közösségi formáját tartja a szocialista nevelés megkülönböztető jegyének. Loránd Ferenc ebben a megállapításában mintha megfordulna a tartalom és a forma dialektikus egységéről szóló marxi tanítás. Cikkének fő mondandója tulajdonképpen ennek a „látszatellentétnek” a föloldási kísérlete, és egyúttal a mai magyarországi iskolai gyakorlat éles bírálata. Végső summázata, hogy Makarenko eszméinek és a szocialista nevelésnek az ügyét csak azok vihetik előbbre, akik vállalják értük a kockázatos, gyakran „népszerűtlen” küzdelmet. VALÖSÄG A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elismerten magas színvonalú havi folyóiratában olvasható Darányi Marianna hátborzongató riportja — „Julika néni iskolája” címmel. Ez a Julika néni hat-hét növendé- kes magánnapközit tart fönn egy megnevezetten városban, és a szülők tolonganak azért, hogy gyermeküket Julika néni kezére adják, mert az ő magánnapközisei néhány hónap alatt öt-hat tizedet javítanak iskolai osztályzatátlagukon. (Pedig átlag már nincs is a magyar iskolákban! ) Csakhogy milyen áron születnek ezek a látványos eredmények? Az egyik szülőtől „szent asszonynak” nevezett Julika néni üti-veri a gyermekeket, középkori módszerekkel kínozza és félemlíti meg őket .olyannyira, hogy egyik kis növendéke öngyilkosságot kísérelt meg, és egész életére nyomorékká vált. De még ez sem volt elég ok — és jogi indok — ahhoz, hogy a helyi művelődésügyi és más hatóságok pontot tegyenek Julika néni napközijének a működésére. A hatóságok feljelentést várnak, de följelentést egyetlen érintett szülő sem tesz, mert, sajnos, a szülők jó részének még ma is az a véleménye, hogy a gyereket verni kell, ha ki akarunk hozni valamit belőle. Szomorú, hogy mostanában elég sok újságcikk kényszerül foglalkozni a gyermekverő és a gyermeküket verető szülőkkel: közülük a Valóság írása a legriasztóbb. Összeállította: GYŐRI GYÖRGY (a Köznevelés rovatvezetője) 188
