Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Tanítványaink eredményessége - jövőnk záloga

pedig a szlovák nyelvi — eszközök használatában való bizonytalanság az oka апнак, hogy sokszor nem veszik tanulóink (de sajnos pedagógusaink sem!) oly mértékben igénybe a mozgalmi, a munkahelyi fórumokat és tanácskozásokat, ahogyan meglevő osztályhelyzetük és társadalmi-politikai kérdésekben való tisztánlátásuk alapján feltételezhető volna. Tehát a nyelvi kommunikáció, a vélemények szóbeli kifejtése, az érvelés, a szempontok védelme különböző vitafórumokon és tanácskozásokon még hiányos. Hazánkban részünkre bonyolítja a problémát a kétnyelvűség, pontosabban a kommunikáció kétsíkúsága. Nem arról van szó, hogy nem lenne jogunk mindenütt anyanyelvűnkön kifejteni véleményünket, hanem arról, hogy egy szűkkörű, gyors tempójú tanácskozáson, munkaügyi megbeszélésen, ahol a résztvevők többsége pl. nem érti a magyar szót, ott nem gazdaságos az időigényes tolmácsolás. Tehát közéletünk mélyülő demokratizmusa a kommunikáció megnövekedését is szüli, s ez a kommunikáció a mi számunkra két nyelvi síkon folyik — szlovákul és magyarul. Természetesen, nem valami kifinomult, mesterkélten választékos magyar és szlovák, tehát kétnyelvű beszédkultúra elsajátítása a cél, hanem a gondolatokat és a szándékokat, az érzelmeket és a körülményeket egyszerűen, világosan és szabatosan kifejezésre juttató céltudatos előadásmód.

A fenti társadalmi igény kielégítésére szolgáló formáinak lapunkban és másutt publikált, több tanulmányban kifejtett eddigi gyakorlata és elmélete az, hogy a személy aktivitását elsődlegesen az eszmei-politikai beállítottság, a műveltségi (általános és közműveltség) szint határozza meg, és ennek a belső aktivitásnak megnyilatkozása — mintegy a gondolat anyagi burka — a magyar és a szlovák nyelvű beszédkultúra. A beszédkultúra fejlesztésének tehát elsődleges feltétele tanulóink eszmei-politikai beállítottságának javítása és műveltségi szinjük emelése. Legyen mit mondaniuk, legyen véleményük és pozitív hozzáállásuk, ez a lényeg. S mivel hazánkban ma már a kétsíkú, a magyar és a szlovák beszédkultúra elsajátítása nélkül az egyén teljes egészében nem érvényesítheti magát a saját maga javára és a társadalom hasznára, a közéletiségre nevelés nyelvi vonatkozásait mind a magyar, mind a szlovák beszédkultúra-fejlesztés szempontjából tárgyalnunk kell.

Ezt az általunk már régen vallott és elfogadott, legjobb iskoláink gyakorlatával igazolt helyzetet fejezi ki a párt már idézett dokumentuma éppen azzal, hogy nem izoláltan beszél az anyanyelvű nevelésről, annak jelentőségéről, mint azt a múltban tettük nemegyszer, de a szlovák nyelvi képzésről, fontosságáról sem, hanem egyszerre és együtt, mint egyazon érme két oldaláról. „... A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az iskolákban a tanítás nyelve a cseh és a szlovák nyelv. A magyar, ukrán és a lengyel nemzetiségű gyermekek és ifjúság részére szervezett intézményekben, az alap- és a középiskolákban a tanulók anyanyelvükön tanulnak: nevelésükben jelentős szerepe van a cseh és a szlovák nyelv elsajátításának, mely részükre lehetővé teszi a továbbtanulást és a képességeiknek megfelelő érvényesülést a Csehszlovák Szocialista Köztársaság társadalmi életének minden szakaszán.“1

Ez az idézet tulajdonképpen a mi eddigi elméleti fejtegetéseinket igazolja. S mindenütt ott, ahol ennek az elméletnek megfelelő gyakorlatot tudtak teremteni, ott ez a gyakorlat hiánytalanul igazolta az elméletet, s ott, abban az iskolában ez „természetes“. Sőt néhány iskolában nagyon is „természetessé“ lett olyannyira, hogy sajnálatosan nem tudatosítják (és ezért nem is mélyülnek el, nem propagálják) eléggé a marxizmus-leninizmus mély humanizmusából eredő koncepciónak lényegre utaló, megtartó erejét. Ott viszont, ahol nem látják a nyelvi nevelés egységének szükségét, ott ahol a könnyebb ellenállás irányában haladnak, ott az anyanyelvű nevelés pl. nem jelenti minden egyes tantárgyban a személyiség nevelésének eszközét (pl. a földrajz vagy a matematika órán lehet pongyola stílusban is felelni, lehet „sük-süközni“ stb.)

1 Ďalší rozvoj československej výchovnovzdelávacej sústavy, Praha, SPN, 1976. 6—7. 1.

2