Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: Kontrasztív nyelvi elemzések

Kontrasztív nyelvi elemzések

PhDr. Bertók Imre

A korszerű idegen nyelvi oktatást csak korszerű anyanyelvi oktatásra építhetjük. Ma már csak a legelfogultabbak nem akarják észrevenni, hogy nyelvünk közeledett az indoeurópai nyelvekhez. (Kovalovszky Miklós: Nyelvfejlődés — nyelvhelyesség. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1977. 36. 1.)

Az anyanyelvi nyelvtant a célnyelvi oktatás szolgálatába kell állítanunk. Átrendezett magyar nyelvtant kell tanítanunk, olyant, amely közelebb áll az indoeurópai nyelvek rendszeréhez. (Fülei—Szántó Endre—Szilágyi János: A nyelvtanulásról. RTV — MINERVA, Budapest, 1977. 96. 1.)

A pécsi kontrasztív konferencia 1971-ben felvetette egy indoeurópai szellemű magyar nyelvtan szükségességének a gondolatát. „Ha a tipológiai — kontrasztív alapgrammatika rendelkezésünkre áll, s ez körülbelül az, amit „indoeurópai szellemű magyar nyelvtanának“ neveztünk el, akkor nem nehéz az anyanyelvi és az idegen nyelvi órán a kölcsönös utalások, sőt azonos tananyagrészek biztosítása.

Az egyes kettős nyelvi megközelítést szolgáló tananyagok (magyar— orosz, magyar—német, magyar—angol, magyar—szlovák stb.) igen nagy szolgálatot tehetnek még a közös indoeurópai szellemű magyar grammatika megírása előtt is.“

(Fülei—Szántó Endre: Gondolatok anyanyelvoktatásunk korszerűsítéséről. Az anyanyelvi oktatás korszerűsí- tésééért. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 123. 1.)

A célnyelvet tehát tipológiai alapon a kontrasztív nyelvszemlélet figyelembe vételével kell tanítanunk, ha tartós tudást akarunk elérni tanulóink' nál.

A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ugyanazok a hibák kísérik a tanulókat célnyelvi tanulásukban az alapisko-- Iában, a középiskolában, sőt még a főiskolákon is. A két nyelv relációjában ezek azok az ütköző pontok, amelyek összegyűjtik a nyelvi hibákat. A korszerű idegen nyelvi oktatás ezekre az ütköző pontokra való tekintettel rendezi át a nyelvtanokat, mégpedig a bináris oppozíciók bevonásával, a bázisnyelv és a célnyelv közötti eltérések (kontrasztok) és hasonlóságok (analógiák) tudatos feltárásával.

A több szintet (morfológiait, szintaktikait) magában foglaló kontrasz- tív-oppozíciós nyelvtani egységeket blokkoknak nevezik.

„A BLOKK olyan komplex nyelvtani egység, amely egyszerre fogalmi is, szerkezeti is, funkcionális is. Fogalmi, mert a nyelvtanuló számára is előbb a fogalom jelenik meg; szerkezeti, mert a közlés mindig megszerkesztett; funkcionális, mert a szerkesztmény mindig valamilyen (szituatív és nyelvtani) funkciót tölt be a közlésben.“ (Ferenczy Gyula: Rendszerező — gyakorló orosz nyelvtan I., 25 blokkban, TIT Idegennyelv-oktatási Központja, Budapest, 1973. 4. 1.)

Ilyen blokkszerű vázlatot szándékozom most nyújtani szlovák elöljárószavas vonzatok morfológiai és szintaktikai magyar egyenértékeseinek (ekvivalenseinek) bemutatásával for47