Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)

1977-06-01 / 10. szám - Sz.J.: Az anyanyelvi nevelés / Figyelő

lett a Madách-kastély Madách Imre Múzeum, Járási Honismereti Múzeum. 1968-ban Madách életműve mellé újabb állandó kiállítás került, Mikszáth Kálmán, a nagy magyar regényíróval kapcsolatban felelevenedik a „Bákaszéki intelligencia, a Gregori- chok földje ez ...” A falakon képek, kortársak feljegyzései, a vitrinekben szemelvények. Az ember megilletődött, olvas, emlékezik és minden út alkalmával felfedez mindig valami újat, hasznosat. A síremlék felett Madách „Embere” emelkedik magasba a parkban. Teljesedett a költő vágya, hogy kint pihenhessen a szabad természetben „ahol eláraszhatja a napsugár s végigsimogathatja a szél.. .”

A múzeum egy szárnya bővült a járás azon nagyjaival, akik működése Nógráddal kapcsolatos: Janko Kráľ, Rotarides, Skultéty .. .

Folytatjuk utunkat.

A vidéki értelmiség lelkes, harcos képviselője volt Timrava-Božena Slančíková. A hazai klasszikusok mellett a világirodalom nagyjai példáján nőtt kora bírálójává. Két falu vallhatja magáének: Polichna (ahol született) és Abelová (ahol élt). Az utóbbi faluban a Timrava-szoba után ma a Timrava-ház tolmácsolja életművét.

Fi

igyeio

Az

anyanyelvi neveles

A TANÍTÓ

Az alapfokú képzésnek mindig elsőrendű feladata az anyanyelvi nevelés, hiszen a nyelvi fejlettség meghatározott minősége és szintje nélkül egyáltalán nem, vagy csak kezdetlegesen oldhatók meg egyéb nevelési feladataink. A fő probléma az, hogy mi is értendő anyanyelvi nevelésen, s miként kell a nevelési céloknak megfelelően végezni azt.

Az anyanyelv elsajátításának kezdetén a beszéd még csak egy működés a sok közül; a rendszeres próbálkozásoknak a járáshoz, kézhasználathoz stb. hasonló eredménye. Amikortól azonban a nyelvi szimbólumok a valóság csaknem minden elemének s viszonyának jelzésévé (helyettesítőivé) válnak, s ezáltal a gyermek gondolatban, a belső beszéd segítségével műveleteket tud végezni, attól kezdve a nyelv tényleges tevékenységek erejével tudja alakítani, formálni a fejlődő személyiséget.

Az anyanyelvi nevelés egyes elvi problémáival a folyóirat ez évi 1. számában Dr. Fábián Zoltán foglalkozik Az anyanyelvtanítás személyiségformáló szerepe című tanulmányában. A személyiségfejlődés nyelvi összetevői közül négyet emel ki, mégpedig a következőket:

1. Az interiorizációt, amely azt jelenti, hogy a külső, személyiségen kívüli hatások belsővé, a személyiség sajátjaivá lesznek. Pl. egy más által elmondott információt a gyermek megtanul, a saját ismeretei közé sorolja. Általában a nyelv közvetítésével és révén válik valami új mozzanat (ismeret) a személyiség sajátjává, természetesen a tényleges tevékenység végzésére is szükség van.

2. A nyelv személyiségformáló szerepét az integráció szempontjából is megvizsgálja a szerző. Az integráció azt jelenti, hogy minden külső hatást saját személyiségének megfelelően fogad be, interiorizál az egyén.

A személyiség integráltsága (egysége) leginkább attól függ, hogy nyelve mennyi mindent képes rendezetten átfogni. Ha egy tanuló nyelvtudása, ill. nyelvhasználata nagyon fejletlen ,akkor személyiségének integráltsága is hiányzik, ill. nagyon kezdetleges szintű. Az ilyen esetben nyilvánvaló az erőteljes anyanyelvi nevelés szükségessége.

3. Az exteriorizáció nagyon egyszerűen a személyiség belső folyamatainak külsővé tételét, külvilágra hatását jelenti. Pl. egy levél megírása, feladat megoldása stb. Bármit tesz az ember, ha tudatosan teszi azt, cselekvése nyelvi tevékenysé gekkel (belső beszéddel, gondolati tervezéssel) indul, s a cselekvés közben is a melv segíti az önellenőrzést, a folyamatos „visszacsatolást”.

316