Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Siposs Zsuzsa: Ne a nyelvről, hanem a nyelvet tanítsuk
ség fejlesztésében — a hallás-beszéd- olvasás-írás metodikai modelljét alkalmazza.“ Az olvasás a beszédre épült, megelőzi az írást. Az olvasás alapjait a tanulók anyanyelvükön tanulják — írja Dombrovskyné S. Júlia. A 3. osztályban elsajátítják az olvasás technikáját, a 4., 5. osztályban a tudatos olvasást, majd áttérnek a csendes olvasásra, begyakorolják a kifejező, folyékony olvasást. A kórusban végzett olvasás változatosságot visz az órába, megsokszorozza a gyakorlási időt, segít a félénkebb tanulóknak abban, hogy feloldódjanak. Fontos, hogy ezt megelőzze a mintaolvasás. Vigyázzunk, hogy tanulóink ne szokjanak rá az „éneklő“ olvasásra. Az olvasástechnika fejlesztésében sikeresen alkalmazható a magnetofon. Produktív alkalmazásánál a tanulók névsor szerint magnószalagra olvassák a kijelölt' szöveget, azután „visszahallgatják.“ Ilyenkor a tanulók saját maguk is megbírálhatják teljesítményüket. Jó, ha nagyobb időközökben készített hangfelvételeket összehasonlíthatnak. A szlovák nyelvről magyarra fordításnak nincs különösebb jelentősége. Csak akkor alkalmazzuk, ha a tanulók nem értik az olvasmány részeit, szókapcsolatait. Az idegen nyelvre fordítás segít az ismeretek aktivizálásában. A kilenc- tizenegy éves gyermek még nagyon szeret játszani. Tankönyveinkben a legtöbb olvasmány alkalmas nemcsak monologikus, hanem dialogikus, dramatizált olvasásra is. Lendületet, é- lénkséget vihetünk az órába verssel, mondókával, énekkel. Valamennyi évfolyamban ki lehet használni a gyermeklapokat és folyóiratokat. Az írás tanításában fontos, hogy „Az első órától szoktassuk rá tanulóinkat a gondos és helyes írásra.“ Hogy helyesen írjunk, szükségesek ugyan a nyelvtani ismeretek, ezek azonban csak gyakorlással válnak készséggé. Fontos, hogy a tanulók tudatosan és lelkiismeretesen javítsák hibáikat. Mindezek ellenére ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget a helyesírásnak. A legnagyobb súlyt a beszélgetésre helyezzük. így aztán fokozatosan eljutunk odáig, hogy amit a tanuló szóban el tud mondani, képes lesz leírni is. Az a tanuló, aki értelmesen ki tudja magát fejezni beszédben, le is tudja írni gondolatait. Mégis az írásbeli közlés a nehezebb. „Az írásbeli közlés nem azonos a fogalmazással. A fogalmazás az írásbeli közlés legfelső foka.“ A fogalmazás egy téma alapos kifejezését jelenti. A tanulókat meg kell tanítanunk önálló alkotások írására, arra, hogy gondolataikat, érzéseiket szóban és írásban ki tudják fejezni. Az alsó tagozatban inkább fogalmazási gyakorlatokról beszélünk, így nevezünk minden olyan gyakorlatot, amelyben a tanulók önállósága megmutatkozik. Sok hasznos ötletet találunk az ilyen gyakorlatok alkalmazására ebben a régen várt, sikeres és szükséges könyvben. A kézikönyv áttanulmányozása megóvja tanítóinkat a rutinmunkától és a tanítványt-tanítót elsenyvesztő sablonosságtól. Segít az eddigieknél sokkal intenzívebbé tenni a tanítást, azaz eredményesebben vezetni tanulóinkat — mint azt Mózsi Ferenc oly találóan írja — „a szlovákul szólás örömeibe.“ Itt is az anyanyelven tanult ismereteket kell a szlovák nyelvoktatás során aktivizálnunk. Ebben is megnyilvánul az anyanyelven oktatás előnye, ás gyakorlattá válhat a kétnyelvűség többlete. SIPOSS ZSUZSA 58
