Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Bors Éva: Gondolatok egy módszertani könyv olvasása közben
lek betartása és alapos begyakorlása a továbbvezető út, még ha a spontán megnyilatkozás gátjával szegélyezett is ez az út — mint az idegen nyelv- oktatásának minden kezdőszakasza. A szóbeli kezdő szakasz az iskolai nyelv- oktatásban egységes egészet alkot. Ide kívánkozik egy kérdés. Ha ezt a munkát évfolyamonként más-más pedagógus végzi, vajon nem okoz ez törést? (Ahány ház, annyi szokás. Persze ez minden tantárgy tanítására vonatkozik.) Említést tesz a könyv a pedagógus szemléleti változásának szükségességéről. Ez nagyon üdvös dolog lenne, ha egy közösségen belül, egyidejűleg végbemenő folyamatról beszélhetnénk. Jobbik eset, amikor a közvetett vagy közvetlen irányítók szemlélete változik, és úgy hisznek az újban, a jóban, hogy azt el is tudják hitetni. Ha a szemléleti változás egyedi jelenség egy közösségen belül, a nézeteltérések üres halmazt eredményeznek. De nem gondolok kizárólag csak a nyelv- oktatásra! .... Egy másik gondolathoz. A munkát úgy kell irányítani, hogy a tanulók beszédtevékenysége a lehető legspontánabb legyen. Ehhez szükséges a minden gátlástól mentes légkör. A pedagógiai szemléleti változás egyik döntő formája ez. Persze a ,,vigyázz“-ban tanítási mód kényelmesebb, de csak a tanító részére. Ez esetben az eredményről, sajnos, nem nagyon beszélhetek. Az önfegyelem kialakítása a tanulókban és a stabil alapról való improvizálás a tanító részéről — ahol a tanuló nem tárgya, hanem alanya az ismeretbővítés folyamatának — szerintem ez a megváltozott pedagógiai szemléleti alapállás. Csak ebből indulhatok el, nem pedig a didaktikai technika nyakra-főre való alkalmazásából. Ahhoz sem fér kétség, hogy a gyerekek gépiesen megjegyzik a logikusan kapcsolt anyagot. A mi esetünkben a szlovák nyelv tanításában, ha azt akarjuk, hogy beszéljenek is — és azt akarjuk —, akkor felteszem a kérdést: logikusan kapcsolják a gépiesen megjegyzett anyagot? ... Az előkészítő időszakban a képes szószedetről. Az elcsépelt „időhiányra“ kell visszatérni. Szeptemberben, amikor a gyerek az iskolában sok-sok új dologgal találkozik, úm.: iskolarend, szokások, tanszerek, önállóság, a szlovák nyelv tanulását a maga különleges jelentősége miatt érzelmileg készítem elő. A nyelvkönyvet arra használom, hogy magyarul olvasunk belőle, ismerkedünk vele. Nem kívánok a gyerektől szlovák nyelven mondatot, míg nem tudom, hogy anyanyelvén tud-e mondatot szerkeszteni. Ez a munka egy-két hetet igénybe vesz. Jelzem: tiszta magyar környezet, a tanulók szlovák nyelvi tudása a nulláról indul. Amikor már a könyv alapján dolgozunk, amikor időszerű lenne a képes szószedet, a gyerekek író vagy rajzeszközkezelési technikája nagyon lassú ütemű. Az adott idő bármilyen takarékosság mellett kevés. A szószedet rajzolásának nincs olyan gyakorlati haszna, amennyi időt ráfordítunk. Később, amikor némi gyakorlatot szereznek a folyamatos írásban és olvasásban, alapos szóbeli begyakorlás után a szlovák szavak lemásolására is képesek. Ennek több haszna van. Az adott olvasmányhoz ezeket a kifejezéseket kell használni. Otthon is gyakorolhatja. Amikor írásra kerül a sor, már ismerősök a szlovák betűk, és az ismert kifejezéseket helyesen el is olvassa. Ahhoz, hogy a Képeskönyv I-ből olvasni tudjunk, 293 kifejezést kell megtanulni. A Nitrai Pedagógiai Fakultás mellett működő szlovák nyelvi kabinet kimutatása a szókincsminimumról nálam így alakul: Évfolyam kötelező szó feltételezett szó magy. sz. ossz. NPF 1. 164 63 32 259 1. 259 0 2 293 55