Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)

1976-10-01 / 2. szám - Siposs Zsuzsa: Ne a nyelvről, hanem a nyelvet tanítsuk

A jövevényszavakat, ill. a kimutatás­ban a „magyar szót nem sorolnám ka­tegorikusan egy külön csoportba. Po­zitívuma a fogalom és a szókép egyez­tetésében van. A magyar anyanyelvű gyerekek szlovákul szólásának ne­hézségei nem a lexikai kifejezések hiányában rejlenek, hanem ezek mó­dosított formájának helyes alkalmazá­sában. A kifejezések — akár eredeti, akár jövevényszó — egyformán vál­toznak mondaton belül. A feltételezett kifejezésekhez sorol­hatnám a következőket: tepláky, vleč­ka, družstvo, miláčik, družina, válen- da stb. Ezeket így használják: Teplá­ky van rajtam. A traktor vlečkát húz. Megyek a družinába. Váiendán alszom. Nem mondok újat, ha kijelentem, e- zekben az esetekben nem tudják, hogy szlovák kifejezéseket használnak. A szókincs bővítésének is lehet sok­féle módját kiöileni, de a meglevő ki­fejezések rögzítését begyakorlásnak — mint nagyon fontos tényezőnek — szoktuk nevezni. Erre alkalmasak a didaktikai játékok. Szójátékok vagy mozgással, dallal kísért játékok a be­lerejtett begyakorlandó anyaggal. Na­gyon alkalmasak kiindulónak a gyer­mekjátékdalok nemcsak a begyakor­láskor, hanem a beszédtanítás kezde­ti időszakában is. Ha hagyományos játékdalokat választunk, tartsuk be az eredeti szöveget, még ha a tájnyelvi beütések zavarólag is hatnak az iro­dalmi nyelv tanítására. Kodály Zoltán így mondaná: „Alkoss újat, s őrizd a régit!“ Bors Éva A szerkesztőság megjegyzése: A vita kialakítása érdekében közöl­tük a kartársnő gondolatait, habár írásában nem mindig kötődnek a gon­dolatok a megjelölt módszertani könyvhöz. Pl. a „tanulók önfegyelme és a stabil alapról való improvizálás“ bizony nem körülhatárolt gondolat. Viszont a korszerűsítés feltételeként kiemelt „szükséges szemléleti válto­zás“ vitán felüli igény. A „szószedet rajzolása“ vagy a „szlovák szavak le­másolása“ kívánalmát szintén helyhez, időhöz (lapszámhoz] keli kötni. Za­var minket az is, hogy a szerző jö­vevényszóként értelmezi a „druži- ná“-t, a ,,vlečká“-t stb. Persze vitás — mi az a feltételezett magyar szó (a szlovák szövegben]? Javasoljuk: Vitatkozzunk, de kös­sük mondanivalónkat — amennyiben opponálunk — valóban a könyv felve­tette témához. Egyébként hadd jegyezzük meg: ép­pen Kodály, az énektanítás világszerte megcsodált forradalmára újat alkotott a tanítás módszerében azért, hogy biztosabban őrizhessük meg a régit, zenei anyanyelvűnket. Ne a nyelvről, hanem a nyelvet tanítsuk A SZLOVÁK NYELVOKTATÁS MÓDSZERTANA A MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ALAPISKOLÁK ALSO TAGOZATA SZÁMÁRA A Szlovák Pedagógiai Tankönyvkia­dó Vállalat 1975-ben adta ki ezt az összefoglaló jellegű módszertani se­gédkönyvet. A szerzők PhDr. Bertók Imre — Dombrovskyné S. Júlia és PhDr. Mó- zsi Ferenc kandidátus a didaktika je­lenlegi állásának szintjén válaszolnak a kérdésre: hogyan lehet iskoláinkban a mi körülményeink között elérni az önindukáló nyelvtudás szintjét. A tanítói kézikönyv előszavában dr. Mózsi Ferenc a következőképpen je­löli ki a szerzők feladatát: „... gon­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom