Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai közoktatás továbbfejlesztési tervezete nyomán
a tankönyvi szöveget tekintő, a problémák megértéséig gyakran nem eljutó iskolai eljárások szükségszerűen sugallják a tudás, az ismeretrendszer véges, lezárt vagy lezárható jellegét. Ezzel magától értetődően kedveznek a merev, reproduktív, a váratlan ellentmondásokat, a problémamegoldást kerülő gondolkodásmód kialakulásának. Pedig éppen ellenkezőleg, a tudomány kész eredményeinek tanítása helyett az ismeretek megszerzéséhez vezető utakat, módszereket, a nehézségeket felvillantó, egyúttal támpontul szolgáló lényeges alapokat hangsúlyozó, de a megoldási lehetőségek önálló kipróbálásának szabad teret hagyó módszerek jobban motiválnak az olvasóvá nevelésre is. Hiszen ebben az esetben is tulajdonképpen az egyéni gondolatmenetek végigjárása, az ellentmondások (esztétikai értelemben a konfliktusok] meglátására, az ismeretrendszer koherenciáját újra meg újra megbontó és ismételten fellépő tevékenységre van szükség. Hogyan tükröződik ez az elv például az alapiskolák hatodik osztályában? A munkafüzet 16 könyvet ajánl olvasásra, és nem fél például az ilyen kérdés feltevésétől sem: „Hány példányban van meg a Hetvenhét magyar népmese“ (Illyés Gyula) az iskolai diák- a helybeli nép- és a tanulók otthoni könyvtáraiban?“ A tanítás során a munkafüzetben olyan feladatok merülnek fel, amelyek az idegen szavak, illetve az értelmező szótár használatát feltételezik. Sőt az egyik kartárs a „Ki mint vet, úgy arat“ közmondás tárgyalása során a „Magyar szólások és közmondások“ (O. Nagy Gábor) c. könyvéből két-két tanulóval kikerestette a hasonló jelentésűeket. (Azért két csoporttal, hogy egymást ellenőrizhessék.) Ezt a feladatmegoldást az alábbiakban közöljük Aki nem vet, nem arat. Amennyit vetel, annyit szedel. Amit vetett, arassa (viselje tette következményeit). Sűrűn vetik, ritkán kél (= azt szeretnék, ha minél több volna, mégis alig akad belőle). Jó vetés, jó aratás {= ha jól előkészítünk valamit, jó eredményre számíthatunk). Ritka vetésnek szegény az aratása. (= a hanyag kezdet, a felületes munka nem járhat eredménnyel). Nincs aratás munka nélkül (= dolgoznunk kell, hogy megélhessünk). Ki gyomot vet, gazt arat (= a rossz cselekedetnek a következményei is rosszak). Aki nem szánt, nem arat (= aki nem végzi el munkáját, nem számíthat sikerre, nem remélheti, hogy boldogulni fog). Ki szemet vet, dudvát arat (= rossz előkészítésnek, rosszul kezdett munkának nem lehet jó eredménye). Ki szűkön vet, szűkön arat (= aki kevés költséget vagy erőt fordít valamire, az csak kevés haszonra vagy gyenge eredményre számíthat). Ki hogyan ganéz, úgy arat (= amilyen a munka, olyan az eredmény). Kora vetés sokszor csal, kései mindig rossz (= legjobb idejében elvégezni a munkát, de késni semmiképpen sem szabad vele). Akkor vet, amikor aratni kell (= akkor kezd valamihez, amikor már be kellene fejeznie). Nem vethet húsz ember annyit, ameny- nyit ő egyedül beboronál (= minden kinek meg tud felelni; nagyon sokat tud beszélni). Előbb vetni kell, csak azután lehet aratni (= meg kell azért dolgozni, hogy eredményt érjünk el). Persze az is érdekes, hogy a szövegértésnek a munkafüzetben levő négy szintjére, annak magyarázatára egyes kartársak hogyan reagáltak. Idézzünk az egyik levélből: „ ... Rádöbbentem, hogy az olvasóvá nevelés fontos fejlődési periódusáról van szó. A tudományág árnyaltabb kutatási módszereinek alkalmazása új teret nyitott meg az iskola gyakorlatában is. Elgondolkodtató az úgynevezett „önmagunkra vonatkoztatás elve“. Ügy vélem, a jó pedagógus valóban önmagára vonatkoztatta ezt a tananyagot is. Önmagára úgy, hogy az megszűnt „tananyagként“ funkcionálni, és lel- kiismeret-vizsgáló erővé, azaz művészetté vált, mert felvetette a kérdést: vajon tanítványaim gyermekeit hoz45
