Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: A csehszlovákiai közoktatás továbbfejlesztési tervezete nyomán
gyát érdekessé tenni és tanítványaival megszerettetni. Azt a magas szintet, amely a régi gimnáziumokra jellemző volt, csak azért lehetett elérni, mert a régi gimnáziumi tanárok komoly filológiai képesítést szereztek az egyetemen a történeti jellegű diszciplínákból is. Azért ezek tanítását nem korlátozni, hanem a reális lehetőségekhez mérten bővíteni kellene. Nem lehet főiskolára felvenni olyan hallgatót, aki rosszul beszél oroszul, ha orosz szakos tanárnak készül. At kell dolgozni a főiskolák tantervét nagyobb tudományos igényességgel, azok alapján új tankönyveket kell írni, amelyekben figyelembe veszik minden egyes nemzetiségi nyelv sajátosságát. Az orosz szakos tanárokat képző főiskolákon az oktatás időtartama 5 év legyen, több nemzetiségi hallgató tanuljon a nagy orosz egyetemeken és főiskolákon. Az OSZSZK területén működjenek speciális fakultások a nemzetiségi iskolák orosz szakos tanárainak a továbbképzésére. Ezek — Fiiin szerint — azok az intézkedések, amelyek lényegesen emelnék a nemzetiségi iskolában az orosz nyelv tanításának színvonalát. A csehszlovákiai közoktatás továbbfejlesztési tervezete nyomán Gondok és gondolatok az olvasóvá nevelés korszerűsítéséről Mózsi Ferenc 1. Sokszor elmondtuk, hogy oktatás- politikánk célja nem a tananyagközpontú, hanem a nevelésközpontú iskola megteremtése. Az irodalmi nevelés tantárgyára bontva — a sarkítás érdekében kissé leegyszerűsítve a problémát — ez azt jelenti: tanítványainkból nem irodalmat tanuló, soksok élettelen adatot tároló ,,irodalom- tudósocskát“ , hanem az irodalmat igénylő, szerető és értő, művelt olvasót kell nevelni. Tehát az irodalomoktatás területén a csehszlovák közoktatás további fejlesztésének tervében kitűzött feladatok az elmúlt évek gyakorlatával szemben forradalmi változást követelnek. Hangsúlyozzuk, a gyakorlattal szemben támasztott igények változtak meg, mert az elmélet ezt az igényt már régen megfogalmazta. Más kérdés: vajon részleteiben is kidolgozottak-e az elvi-ideológiai alapkérdések? Hiszen az olvasóvá nevelés pedagógiája kidolgozásához nem pusztán jó kutatási hipotézisre és a tényfeltáró, az elemző-feldolgozó részlet- eljárásokban való tájékozottságra van szükség, hanem egyrészt olyan elméleti megalapozottságra is, amely a kutatott kérdések megfelelő elvi kezelését, megközelítését teszi lehetővé, másrészt a gyakorlat részéről egy olyan reflexiós bázisra is, amely az elmélet helyességét érzékeny barométerként ellenőrzi. Most, ebből az alkalomból, hadd említsek néhány reményteljes példát a továbblépés utóbbi feltételére. 2.1. A jelenlegi, csaknem kizárólag egy könyvre alapozó, az elsajátítandó ismeretmennyiségnek többnyire csak 44
