Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-10-01 / 2. szám - Horváth István: A második nyelv oktatásának problematikája a Szovjetunió nemzetiségi iskoláiban
nemzetiségi nyelvek további fejlesztésére és ugyanakkor elérni azt, hogy minden egyes szovjet polgár elsajátítsa az orosz nyelvet. A nemzetiségi köztársaságok polgárai szempontjából ez egy harmonikus kétnyelvűség kibontakozását jelenti, ami csak a mindenféle nacionalista súrlódástól mentes, fejlett szocialista társadalomra jellemző. Fiiin igazgató megállapította, hogy a nem orosz nemzetiségűek orosz beszédében az általánosan elfogadott normáktól anyanyelvűk befolyása következtében különböző eltérések észlelhetők. Az összevető nyelvoktatás helyes alkalmazásával azonban meg kell szüntetni az interferencia hatását. Az orosz helyesírással kapcsolatban elmondta, hogy bizonyos módosításokat foganatosítanak benne, hogy azt a nem oroszok is könnyebben elsajátíthassák. Ezen a téren a legfontosabb, hogy a tanulók kitűnően ismerjék a helyesírási szabályokat. Az orosz nyelv kultúrája szempontjából nagyon fontos annak helyes kiejtése. A tanítás során már a kezdeti fokon igyekezni kell, hogy a tanulók helyesen képezzék és percipiálják (érzékeljék) az orosz hangokat. Eddig kevés olyan segédkönyv jelent meg a nemzetiségi iskolák számára, amelyekben figyelembe vették volna az orosz és az anyanyelv közti különbségeket. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézete számos kiadvánnyal fogja gazdagítani az orosz nyelvészeti irodalmat. Befejeződtek az új orosz akadémiai nyelvtannal kapcsolatos munkálatok, többféle szótárt adnak ki, köztük újra kiadják az orosz nyelv 17-kötetes akadémiai értelmező szótárát is. Minden egyes nemzetiség számára elkészítik az orosz és az anyanyelv minimumszótárát. Az utóbbi időben az orosz nyelv jelenlegi szerkezetének és történetének kutatásán kívül megkezdődött az orosz és a többi szovjet nép nyelve egymásra való hatásának a tanulmányozása is. Ezen a téren megjelent már néhány értékes monográfia. Egy külön munkaközösség alakult az intézetben, amely befejezte „Az orosz nyelv mint a nemzetiségek közötti érintkezés eszköze“ című monográfiát. Nagyon fontos minél gyorsabban hidat építeni a tudomány által felderített új ismeretek és a gyakorlat, a tanítás között. Fiiin igazgató továbbá hangsúlyozta, hogy kevés azoknak a nemzetiségi kádereknek a száma, akik az orosz nyelvből tudományos fokozatot szereztek. Pedig ezeknek előnyeik vannak a többi russzisztákkal szemben, mert az oroszon kívül a saját anyanyelvűket is jól ismerik, aminek óriási jelentősége van a nemzetiségi iskolák számára készülő tankönyvek és egyéb segédeszközök írása és készítése során. Beszédében Fiiin javasolta, hogy módosítani kellene a nemzetiségi főiskolák orosz nyelvi tanterveit. Ezeknek a kidolgozásával az akadémiák nyelvészeti osztályait is meg kellene bízni. Minden eszközzel fokozni kell ugyanis az orosz nyelv tudományos megismerésének követelményét a hallgatókkal szemben, akiktől elvárják, hogy szakmájuknak kiváló mestereivé váljanak. Van olyan vélemény (főleg a meto- dikusok egyes köreiben van elterjedve) — mondotta Fiiin igazgató —, amely szerint a történeti-nyelvészeti diszciplínák oktatása fölösleges (annál inkább a nemzetiségi iskolákban). Ezeknek az elvtársaknak a véleménye szerint minden igyekezetünket csak a mai orosz nyelv tanulmányozására, főleg pedig a középiskolai tankönyvek anyagának a kiváló elsajátítására kell irányítanunk. Aligha érhetünk el azonban jó eredményt, ha a hallgatók tudását csak középiskolai szinten fogjuk „dresszírozni“ — mondotta Fiiin. Szakmájának valódi mestere — csak az az orosz szakos tanár lehet — Fiiin szerint —, aki komoly tudást szerzett az orosz nyelv történetéből, az orosz dialektológiából, az ószláv nyelvből, az összehasonlító szláv nyelvészetből és az általános nyelvészetből. Csak ilyen széles körű felkészültséggel rendelkező tanár tudja tantár43
