Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)

1976-09-01 / 1. szám - MK: Gondolatok az iskolarádióról

hangulatot árasztó és „képviselő“ hangszerek, a trombiták és a kürtök, a dob és a réztányér jut fontos sze­rephez. I. hang: A fából faragott katonák a múlt század gyermekeinek kedvelt já­tékai voltak. A kis, 10—20 cm-es fa­ragott és gondosan kifestett figurák­kal játszottak, csatároztak a gyere­kek. II. hang: A nagy orosz zeneszerző Pe­ter Iljics Csajkovszkij is bizonyára ilyen katonákkal játszott gyermekko­rában. I. hang: Mikor volt ez? II. hang: Csajkovszkij 1840-ben szü­letett Oroszországban, Votkinszk vá­rosában, tehát kb. 130 évvel ezelőtt. I. hang: Ez az induló nem igazi ka­tonai induló, hanem játékos, vidám, könnyed mű —, hasonlóan, mint aho­gyan a fából faragott katonák sem já­tékkatonák. II. hang: Igen, de persze a gyermeki képzeletben ezek a fából faragott ka­tonák életre kelnek. így kel „életre“ — ez az induló is, s lesz tulajdonkép- ken a fiúk képzeletében „igazi“ kato­nai indulóvá. I. hang: Hallgassuk meg még egyszer a művet —: (Zene) II. hang: Igen ám, de katonásdit első­sorban fiúk játszanak, megfeledkez­tünk a lányokról... I. hang: Mi talán megfeledkeztünk, de Csajkovszkij nem. írt ő a lányok szá­mára is nagyon kedves müvet. — S ez is egy játékhoz kötődik. II. hang: Tehát, a lányok kedvenc já­tékához? I. hang: Igen. Vajon mi lehet az? II. hang: A baba. I. hang: Igen. A mű címe: Peter Iljics Csajkovszkij: A beteg baba, Babate­metés, Az új baba. II. hang: A mű első részének a ze­neszerző ezt a címet adta: A beteg baba. I. hang: Találjuk ki, hogy vajon miért? II. hang: Inkább elmondom: A kis­lány nem vigyázott babájára, rosszul bánt vele, a játék befejeztével a sa­rokba hajította, nem fésülte, nem ápol- gatta. A szép hajasbaba bepiszkoló­dott, s egyik napról a másikra szomo­rúbb lett, sírt, megbetegedett. Most már nagyon sajnálta őt a kislány, de már késő volt... I. hang: Figyeljétek meg a műben a baba jajgatását, sírását kifejező han­gokat. (El is énekelhetjük jaj, jaj szöveggel; megfigyeltetjük a ,,jajgatás“-t és a halk „nyöszörgést“, a kifejezés fo­kozását.) (Zene: A beteg baba) II. hang: A következő napon a baba már erőtlenül feküdt az ágyon, s be­következett a legrosszabb .. . I. hang: A baba meghalt. A babate­metést a zeneszerző egy napon szomo­rú szép indulóval fejezi ki. Az ilyen indulót gyászindulónak nevezzük. Tel­jesen ellentétes hangulatot áraszt, mint a katonai induló. Ilyen lassú lé­pés ütemében írt, szomorú hangulatú mű ez. Hallgassuk meg: (Zene: A baba temetése) II. hang: A kislány nagyon szomorú volt, nem evett, nem ivott, csak szo- morkodott, s magában fogadkozott: ha még egyszer babája lehetne, na­gyon jól bánna vele. Tisztán tartaná, fésülné, mosná, öltöztetné, törődne ve­le ... I. hang: Édesanyja látta kislánya bá­natát, megsajnálta őt, s vett neki egy új babát. II. hang: A kislány öröme határtalan volt. Féltőn karjába emelte az új ba­bát, megsimogatta, dúdolni-énekelni kezdett a babának, majd örömében táncra perdült. I. hang: Most hallgassátok meg, ho­gyan önti ezt a hangulatot formába Csajkovszkij a zene nyelvén. II. hang: A mű fő motívuma az élet­örömöt kifejező, felfelé szálló, kerin­gőszerű (háromnyolcados) melódia — ezt keressétek, hallgassátok a mű­ben. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom