Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)

1976-09-01 / 1. szám - MK: A szlovák nyelv oktatása az 1. osztályban

2.4. A szerdai napra javasolt egész órás foglalkozást csoportonként tanít­hatjuk, azaz az osztály egyik fele szá­mára az első órán, az osztály másik fele számára ezen a napon a tanítás csak a második órával kezdődik!). Ez a csoport a negyedik tanítási óra után hazamehet, míg a másik csoporttal a tanító az 5. órán foglalkozik. Termé­szetesen a csoportok kijelölését az igazgatósággal meg kell tárgyalni, és az osztott tanítást az órarendben jelöl­ni kell. 3.1. A tanítás cél- és feladatrendsze­rérői, a tananyagról és annak beosz­tásáról, valamint a tanítás módszer­beli kérdéseiről most nem szólunk, mivel ezt az illetékes tanítói segéd­könyvek, szakcikkek tartalmazzák. Ta­nítóságunkat ezekkel a járási szintű iskolázásokon idejében megismertet­ték. Szólnunk kell — [az egyik járá­si szintű iskolázásról kapott figyel­meztetés alapján) — arról, hogy a szlovák nyelvoktatás a mi iskoláink­ban nem amolyan parttalan-kötetlen szlovák nyelvű beszélgetés, (azaz nem behaviorisztikus audio-orális „púrpar- lé“), hanem tudományosan megterve­zett, célirányos nyelvoktatás. Alapja a kézikönyvekben közölt tíz mondat- modell (alapstruktúra), melyet Szlo­vákia legjobb nyelvészei állítottak ösz- sze a nyelvi jelenségek fontossága és gyakorisága alapján. Ezeknek a -mon- datmodelleknek a megadott témakör­ben való gyakorlásával kell a szin­tén gondosan összeállított szókincset elsajátíttatni. A beszédgyakorlatok szigorúan tervezett sorát nem lehet önkényesen „bővítgetni“, nem lehet ettől lényegesen eltérni. Ahol a meg­adott anyag kevésnek bizonyulna, ott a beszédgyakorlatok nehezebb válto­zatát kell tanítani. Fontos biztosítani a sokféle inger 40—50-szeres ismétlé­sét, az „inkább keveset, de azt alapo­san, biztosan“ elvét. Kérjük az első, második osztályban tanító kartársakat: kerítsenek időt „A szlovák nyelvoktatás szóbeli kezdő szakaszának módszertani kérdései“ (A szlovák nyelvoktatás módszertana, SPN, 1975. 27—64. 1.) című tanulmány áttanulmányozására. Ebben a tanul­mányban a szerző alapos, tudományos választ ad azoknak az avanturista ma­ximalistáknak, akik módszertani já­ratlanságukat azzal próbálják palástol­ni, hogy keverik a második nyelv ta­nításának didaktikáját az első nyelv tanításának problematikájával. 3.2. Persze mindez inkább csak amo­lyan figyelmet felhívó reflexió, mely hangsúlyozza a szlovák nyelvoktatás társadalompolitikai jelentőségét, de éppen ebből kifolyólag a didaktikai kérdések zömének nyitottságát is. Te­hát az eddigiektől, a kézikönyvekben és módszertani tanulmányokban kö­zölt véleményektől eltérő nézetek in­dokoltságát és szükségét. Amit eluta­sítunk, az nem más, mint az „infor­mációhiány“. Ugyanis csak a provin- cionalizmusra jellemző, hogy akadnak néha olyanok, akik az elmélyült stú­dium helyett (és nem ennek eredmé­nyeként!) „vitáznak“, régen és sok­szor elmondott igazságokat hangoztat­nak. Az előrelépés feltétele a meglevő gazdag irodalom alapos ismerete, a jó tapasztalatok átadása, lapunkban va­ló propagálása és a még jobb, a még eredményesebb állandó keresése. En­nek érdekében és ezért szóltunk er­ről is. MK ÚJABB NEMZETKÖZI SIKER A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara a debreceni VII. Bartók Béla Nemzetközi Kórushangversenyen, 1976. júliusában a folklór kategóriában a har­madik helyen végzett. Ez a helyezés, három kontinens 23 énekkarának verse­nyében, rendkívül erős mezőnyben, nagy siker, amely ismételten igazolta a csehszlovákiai magyar tanítók ügyszeretetét és szorgalmát, zenei kulturáltságát, és szakmai tudását. A sikerhez minden énekkari tagnak gratulálunk és kívánunk további ered­ményes munkát. a szerkesztő bizottság 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom