Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-09-01 / 1. szám - (Sz.J.): Mit írnak a szovjet testvérlapok a kommunista erkölcsre nevelésről / Figyelő
a gyermekek fejlődése a külső és belső indítékok bonyolult kölcsönhatásának folyamatában megy végbe. A folyóirat 7. számában N. N. Krutov a tudományos technikai fejlődés és az erkölcs problémáit vizsgálva a következő kérdésekre keresi a választ: milyen szerepet és helyet tölt be az erkölcs a tudományos műszaki forradalom időszakában, az erkölcsöt meghatározó tényezők kölcsönhatása, a racionális motívumok hatása az egyének magatartására. A szerző szerint az erkölcs olyan kategória, amely megvan az anyagi jóiét bármely szintjén. A dolog hatása az erkölcsre egyértelműen sem pozitívnak, sem negatívnak nem minősíthető. Az anyagi javak bősége csak akkor hat pozitiven, ha azt az egyén csak fejlődése eszközének és nem életcélnak tekinti. Viszont nem helyes csak negatívan úgy ítélni, hogy a bőség mindig individualizmust szül. Az erkölcsöt meghatározó tényezők közül a munkakollektívák, a család, az urbanizáció ellentmondásos szerepéről, a Hagyományok szerepének a csökkenéséről és a kultúra erkölcsformáló hatásáról ír. Bírálja azt a nézetet, hogy a tudás biztosíték az erkölcsös magatartásra. Fontos kérdés a szabad idő helyes felhasználása az erkölcsi fejlődés szempontjából. Narodnoje Obrazovanyije A tanulók kommunista öntudata ösztönösen alakul ki. Csakis célirányos ideológiai oktatás és az eredményes társadalmi gyakorlat együttes hatásának lehet a következménye. Ezért olyan fontos, hogy milyenek a pedagógus személyi kvalitásai, pedagógiai képességei és példamutatása. Rendkívül fontos feladat a tanulók iskolai és iskolán kívüli tevékenysége vonzó, távlati rendszerének a kidolgozása, amely révén a tanítási órákon, a különféle klubokban és körökben, az életkorhoz mért közhasznú munkák végzése során elsajátíthatják az idősebb nemzedék tapasztalatait, a marxista-leninista örökséget, mindazt, ami elősegítheti a tanulók aktivitását a család, az osztály, az iskola, a község illetve az ország érdekében végzett munkában. Ez a fejlett erkölcsiség mércéje. Korunk tagadhatatlanul egyre sürgetőbben megköveteli, hogy a tanulók tanulják meg önművelődési igényüket a hozzáférhető információs források alapján kielégíteni (sajtó, film, rádió, televízió stb.j. Rendszeresen figyelemmel kell kísérnünk, vajon melyek azok az események, amelyek legnagyobb hatást gyakoroltak a tanulókra, mi az, ami a politika felé tereli az érdeklődésüket és politikai aktivitásra serkenti őket. Ügy tűnik, hogy a szellemileg fejlettebb és idősebb tanulók jobban érdeklődnek a világpolitikai, mint a hazai események iránt, amelyekkel a rendszeres politikai információ során is kevesebbet foglalkoznak, jóllehet a nevelés és a társadalmi gyakorlat kapcsolatának elve megköveteli, hogy figyelemmel kísérjük a kommunizmus építése közben felmerülő napi kérdéseket. A politikai képzés nem nélkülözheti a céltudatosságot, rendszerességét, aktualitást, az érzelmekre való ráhatást és természetesen figyelembe kell venni a tanulók életkori sajátosságait. Minden tantárgyban rengeteg lehetőség rejlik a nevelőhatás biztosítására, de soha ne veszítsük szem elől, hogy a tanulók aktív részvétele a legfontosabb tényező (korhoz mért feladatok, azok ellenőrzése és értékelése). (N. Demidov: Voszpitüvaty obscsesztvenno- politicseszkije intereszü, 1974. 8. sz.) A folyóirat 11. számában vezércikkben foglalkozik a szovjet iskolaügyi minisztérium „A tanuló öntudatos fegyelmének megszilárdításáról” hozott határozatával. A cikk hangsúlyozza, hogy az iskolai élet mintaszerű rendjét nem tekinthetjük a tanulók öntudatos fegyelme természetes következményének, hiszen mégcsak a fegyelem kialakulásának folyamatában vagyunk, s rengeteg kellemetlen fordulattal, akadállyal kell megmérkőznünk. Gyökerestül kiirtandó az az elavult herbartista szemléletmaradvány, miszerint a pedagógus és a tanuló egymással szemben állnak, s hogy a tanulók szilajságát, ellenkezését az erő és a hatalom pozíciójából kaszárnya-szellemű szigorral, drillel meg kell törni. A tanulók és a tanító nem egymással szemben, hanem a barrikád ugyanazon oldalán állnak, ahol a pedagógus a tapasztalt tanácsadó szerepét tölti be. Az iskola oktató-nevelő munkájának jobb megszervezése, a pedagógiai szempontból értékes napirend, órarend, az iskolán kívüli tevékenységre vonatkozó intézkedések tervszerű megvalósítása természetesen mind lépcsőfok az öntudatos és önkéntes tanulói fegyelem kialakulásához, megerősödéséhez. Nélkülözhetetlen az iskola valamennyi dolgozójának példamutatása, kötelességeik mintaszerű és időbeni teljesítése. Az erkölcsi nevelés olyan fontos feladatának teljesítésében, mint az öntudatos fegyelem kialakítása, döntő fontosságú a helyes szokásrend kialakítása. Ha az iskola többéves munkája során sem érte ezt el, annak több oka lehet, nevezetesen a következők: 31
