Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-02-01 / 6. szám - Bertók Imre: A bázisnyelv és a célnyelv paradigmatikájának néhány sajátossága / Az I. fok tanítóinak segítségére

lembe, ez még megsokszorozná a célnyelvi eltérő esetek számát, noha itt az eltérés a szótövet érinti, ritkán az esetragot, s ilyenkor kvantitatív változás következik be. A tőalternáció kettős és hármas variánsokat eredményezhet, pl. kvapka — kvapiek — kvapák, — kvapök. A magyar nyelvben az esetragok elképesztően magas száma abból a szemléletből táplálkozik, amelyik a főnévragozást kiterjesztette a névszóragozásra, és az alapragozási minta-alaksorokat felduzzasztottá a különböző jelekkel bővült ragozási paradigmákkal. A jelezett paradigmák az első célnyelvi összevetéskor elárulják, hogy túllépik a klasszikus értelemben vett dec- linatio határát.

A magyar esetragok testességét hangoztató szemlélettel is jó lesz vigyázni, mert a célnyelvben az -ovia, -ami, -iám, -atami, -encom, -encoch, -encami esetvégződések semmivel sem kevesebb számú fonémából tevődnek össze, mint a -val, -vei, -nként, -képpen esetvégződések a bázisnyelvben.

Esetragjainkat nem a relatív, hanem az abszolút tő viszonylatában kell számbaven- ni, paradigmáinkat pedig szófajonként elkülöníteni, s akkor meglátjuk, illetve meglepődünk, a melléknévi és a számnévi jellegű szavakhoz járuló ( -n, -lag, -leg,-szór, -szer, -szőr] esetragok leszámítása után a főnév alapformájával társuló esetragok száma nem lesz annyira elképesztően nagy.

De ne rekesszük ki az esetragok közül a stul, -stül, -nként ragjainkat sem, mert az a tény, hogy csak a főnevek egyes számával társulnak, még nem jelenti, hogy ne tekintsük őket esetragoknak. A célnyelv ilyen esetekben defektiv esetekről beszél. A defektiv esetek közé sorolhatjuk a -t, -tt locativusi, -anta, -ente tem- poralisi — iterativusi, -kor temporalisi és a -nként distributivusi eseteket.

Viszont arra való tekintettel, hogy a főneveknek csak szűkebb csoportja társulhat -t, -tt, -anta, -ente esetragokkal, el is hanyagolhatok az esetrendszer szempontjából, ahogyan a célnyelvben is a vo- catmisnak ma már csak a csökevényeit találjuk meg. Ugyanakkor azokat a névutókat, amelyek most alakulnak át ragokká ( -szám, -mód), vegyük be az esetragok kategóriájába. Az összevetésben ez teljesen adekvát az analógia szempontjából, mivel a vocativus teljesen elhanyagolható. viszont a denominális konstrukciók és a komplex elöljárószók most válnak másodlagos elöljárószavakká a célnyelvben.

Jlyen csoportosításban és megvilágításban nem lesz oly nagy lélekszámú és parttalan a bázisnyelvi esetragok családja.

A célnyelvi esethomonimia és esetszino- nimia jelenség alapjait fellelhetjük a bázisnyelvben is, amely ugyancsak analógiás fogódzóként segítséget nyújthat a tanulóknak. A bázisnyelvben ugyanis az egyes számú esetragok és a többes számú alakpárjaik mind esethomonimiát alkotnak. A dativus a genivussal, a superessi- vusi -n a modalisi-essivusi -n-el hasonlóképpen esethomonimiát mutat fel.

Az esetszinonimiát láthatjuk a dativusi -nak, -nek, az essivusi-modalisi -ul, -ül, az essivusi-formalisi -ként; az instrumen- talisi-comitativusi -val, -vei, a sociativusi -stul, -stül; s bizonyos megszorítással a superessivusi -n s az inessivusi -ban, -ben; az essivusi-formalisi -ként és a formaiisi -képp(en) esetekben. Az esetszinonimia hatósugara még növekszik, ha az esetrag és a névutó viszonyítási funkcióját azonosnak minősíthetjük, ezt jól látta már negyedszázaddal előbb Deme László, aki ezt írta: ,,S nem a szinonimika keretébe tartozik-e a -nak, -nek viszonya a számára, s e kettőé a részére elemmel? Nem a távolabbi szinonimika jele az, hogy az essi- vusok közt adessivus, superessivus stb. van, de még az adessivuson belül is puszta fokozati, közelségi eltérésekre utal a -nál, -nél, a mellett és táján különbsége?”. (Deme László: A saussure-i tanítások magyar visszhangjához. Nyelvtudományi Közlemények. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. 1. szám, 17. 1.)

A szlovák nyelv az utóbbi időszakban rugalmasabban fejlődött, mint ikertestvére a cseh nyelv, mivel nem kötötték any- nyira a hagyományok. Rugalmasságának köszönhető, hogy az idegen szavakat gyorsan a nyelvtani nem kategóriájának a hovatartozása alapján sorolta szókészletébe. Ezért találunk oly kevés ragozat- lan szót benne. A fejlődés a morfológiai síkból eltávolította a fölösleges, funkcionális jelentést nem hordozó kettős alakokat. Ennek ellenére kettős alakok maradtak benne, tovább élnek különösen az átvett szavakban pl. Nóri — Nórovia, klasici — klasikovia, valamit a stílusárnyalatot kifejező szavakban, pl. prasatá — prasce, dievčatá — dievčence.

A szlovák morfológia, összehasonlítva más szláv nyelvekkel, egyszerűsödik. A kettős szám (duális) nyelvtani kategóriájának (očú, ušú), a vocativusnak csak csökevényei maradtak. A főnévi igenév mind -f-re végződik, az igeragozásban a jelentő mód jelen idejének egyes szám első személye minden esetben -m személy- ragot kap, a transgessivum függetlenül az igenévtől csak egy alakot tartott meg, az -1 végű participium többes számban mind a három nemben li-re egyszerűsödött. Ta181