Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Tarics Imre: Gondolkozásra nevelés az alapiskolában és a felső tagozat kémia tanításában
léma megoldásának“ helyes útját járja. A múlt szélsőségeivel nem akarjuk a pedagógiát elmarasztalni, mivel e- zek a többi tudományágban is előfordulnak (az antibiotikumok egyoldalú használata, a technológiák elöregedése, nem bevált technológiák, tévutak a tudományokban) .és velejárói az útkeresésnek, a fejlődésnek. Azt is látnunk kell, hogy a ma tudományos eredményei, a ma már „elavultnak“ minősülő pedagógiai módszereknek is köszönhetők. Ha abból indulunk ki, hogy a felduzzadt és egyre áradó ismeretmeny- nyiség lexikálisán már nem tanulható meg, akkor nyilvánvaló, hogy már az elsajátítandó, alaptájékoztatást nyújtó tananyaghoz is permanens, gazdaságos módszerrel végzendő tanulás kell; ez az alapfeltétele annak, hogy az információk áradatában tájékozódni tudjunk. Ehhez az önálló ismeretszerzés képessége, az új ismeretek megértése és alkalmazása, a változó feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás, a felmerülő problémák felismerésének és megoldásának, a szüntelen fejlődés aktív irányításának képessége szükséges. Ezek a követelmények magasan fejlett gondolkodást igényelnek, és megállapítható belőlük a pedagógia egyik alapfeladata, a gondolkodásra nevelés követelménye. Mivel az iskolai tevékenység súlypontja a tanítás — nevelés — tanulás, nyilvánvaló, hogy a gondolkodás nevelését az oktató-nevelő munka keretében kell megvalósítani. A gondolkodás nevelésének, fejlesztésének lehetőségét a közelmúlt néhány vezető pszichológusa még tagadta, és a fejlettség fokát egyedül az adott életkor függvényének tartotta. Ma már a gondolkodás nevelése és fejlesztése a kutatások eredményei alapján bizonyítottnak mondható. A hagyományos pedagógiai módszerekkel nem valósítható meg a gondolkodás nevelése a kívánt színvonalon. Azzal az állítással szemben, hogy „aki jól tanít, az gondolkodtat is“1 az az igazság, hogy „csak az taníthat jól, aki gondolkodtat“2. Erre a feladatra külön fel kell készülni. Az eddigi módszerek alacsony hatásfoka a tanulók látszat-aktivitásának, a verbális információ csere-korlátainak, a túlságosan preparált problémáknak, „a levegőben“3 elhelyezett ismereteknek (amelyek a kellően meg nem értett fogalmakra épülnek) tulajdonítható. Ezt a túlságosan verbális, a tanulók emlékezete alapján reprodukáló, hiányos visz- szajelzésü tanítást-tanulást, amelyben a tananyag egyes részei szétesnek (atomisztikus jellegűek), méltán nevezhetjük „rosszul irányított és ellenőrzött folyamatának (banda)4. Az ismeretelmélet, a logika, a kibernetika és a pszichológia kutatásai rámutattak a gondolkodás fejlesztésének új lehetőségeire, és ezek eredményeire támaszkodva a pedagógia kifejlesztette és tovább fejleszti a gondolkodás nevelésének általános pedagógiai elveit és módszereit. Az elvek és módszerek rövid felvázolása után a kémia tanításából vett néhány példával szemléltetjük a gondolkodás nevelésének a hagyományos oktatáshoz közel álló, viszonylag legegyszerűbb módjait (a tananyag gondolkodási műveleteinek kiemelését és tudatos gyakorlását az alapiskola nyolcadik és kilencedik évfolyamának kémia tanításában. II. A csehszlovákiai alapiskolák 2 utolsó évfolyamában tanított kémia bevezetés a szervetlen és szerves kémiába. A vegytani alapismeretek mellett megismerteti a tanulóifjúságot a fontosabb gyártási eljárásokkal, a kémiai termékek felhasználásával, a legfontosabb nyersanyagok kitermelésével, és átfogó képet nyújt a vegyiparról és annak népgazdasági jelentőségéről. A törvényszerűségek ismertetésével elősegíti a tudományos világnézet kialakulását és a nemzetgazdasági, valamint a szocialista államok közötti együttműködés kiemelésével hazafiasságra és a proletár nemzetköziség szellemére nevel. A tanterv előírja a tanulók kémiai készségeinek és jártasságának kifejlesztését is, és ezek megvalósításában a tanító kísérletein kívül a tanulók laboratóriumi munkája és évfolyamonként 2—2 üzemi tanulmányi 171
