Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-09-01 / 1. szám - Švecné Varsányi Irén: Önállóságra nevelés az 1.-5. osztályok matematika-óráin
ÖNÁLLÓSÁGRA NEVELÉS AZ 1.-5. OSZTÁLYOK MATEMATIKA-ÓRÁIN ŠVECNÉ VARSÁNYI IRÉN Nemcsak nálunk, hanem szerte a világon mindinkább előtérbe kerül a tanítási módszerek korszerűsítése. E- zen belül a legnagyobb problémát a matematika-oktatás okozza. Mindenütt keresik az új lehetőségeket, az új u- takat, melyek segítségével a matematika-oktatás hatékonyabbá válik. A tudományos és technikai forradalom kora megköveteli, hogy 1. korszerűsítsük a tananyagot, 2. új és hatékony módszereket vezessünk be az oktatásban. Mi tanítók csak részben tudjuk a tananyag korszerűsítését elvégezni: ez a pedagógiai kutató intézet feladata, mutatja az elmúlt évek (évtizedek] vajúdása. Beszélünk, beszélünk róla állandóan, de konkrét, alapvető változások mindedig még nem történtek. Nálunk most van folyamatban az elkövetkező években az első jelentősebb lépés: matematika-tanítás halmazelméleti alapokon. A második pont megvalósítása a- zonban sokkal inkább rajtunk múlik. A módszerek osztályközösségek szerint változnak. Minden tanítónak van valamilyen módszere vagy módszerei, melyek segítségével igyekszik a lehető legjobb eredményt elérni. Itt nem lehet sablon szerint dolgozni: ami jó az egyik osztályban, értéktelenné válhat a másikban. Kell, hogy minden tanító figyelemmel kísérje a pedagógiai szakfolyóiratok új módszereket ismertető megfelelő cikkeit. Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy szolgai módon, gondolkodás és mérlegelés nélkül másoljuk le az ott olvasottakat. De ha rendelkezésünkre áll több módszer, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy segítségükkel jobb eredményt érhetünk el. Az új mindig harcot jelent a régivel, a megszokottal. Az újnak, az újszerűnek mindig voltak és lesznek is ellenzői, akik vádig a régit, a megszokottat. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy matematika-oktatásunknak több száz évre visszatekintő tradíciója van. Mi lényegében ma is úgy tanítjuk a matematikát, mint száz évvel ezelőtt. Az esetleges kis változások annyira lényegtelenek, hogy teljesen elhanyagolhatók. Pedig a mai élet mást követel tőlünk. Kell, hogy G. Husáknak a XIV. pártkongresszuson elhangzott szavai legyenek állandóan előttünk: „Ma senkinek közülünk nem lehet e- lég az, amit valamikor megtanult.“ A mai élet nagy képzettségű embereket követel az iskolától: főleg matematikából! Mindent meg kell tennünk ennek érdekében, hogy a szocialista társadalom ezen igényét maradék nélkül teljesíteni tudjuk. S hogy teljesíthessük, elsősorban szükséges magunkat képezni, keresni az újat, a hatékonyabbat. Nem megakadni azon a szinten, ahogy annak idején minket tanított a mi jó öreg tanítónk, vagy tanítónénink. (Talán még emlékszünk rá, hogy az óra előtt kórusban kellett az 1X 1-et ismételni mindaddig, míg a tanítónk be nem jött az osztályba.] Tanulni azért, hogy jobban taníthassunk! Csak ebben az esetben lesz munkánknak olyan eredménye, amilyet a szocialista társadalom vár tőlünk. Feladatunk, hogy tanulóink tudásukat nagyobb mértékben tudják a gyakorlatban új és váratlan helyzetekben is felhasználni. Ezzel párhuzamosan jobban ki kell fejlesztenünk tanulóinkban az alkotó gondolkodást. Az eddig használt oktatási eljárásaink nagymértékben megelégedtek azzal, ha a tanuló a tanítótól kapott ismereteket reprodukálni tudta. Ez a- zonban nem elégséges ahhoz, hogy céljainkat elérjük. A tanító magyaráz, az osztály nagy része pedig nem vesz részt aktívan ll
