Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1974-10-01 / 2. szám - Kulacs Dezső: A tanuláshoz való viszony és az óratípusok

folyamat melyik fázisát tartják legérdekesebbnek, és e fázisokban megjelenő didaktikai feladatok közül melyiket végzik legszívesebben.

Kérdőívünkben az óratípusok hagyományos felsorolását közöltük. Ezt az tette szükségessé, hogy a gyakorlatban e típusokkal találkozunk leggyakrabban, következésképpen a gyermekek is ezeket ismerik legjobban. A kérdésünkre kapott rangsorolásokat osztályonként és nemenként .rendeztünk. A kényszerítő helyszűke miatt azonban csak az egyes tagozatok összesített adatait közüljük a nemek feltüntetése nélkül. A táblázatban (lásd 1. és 2. sz. táblázat) feltüntettük egy-egy típusra adott válaszok (pozitív vagy negatív) számát, s az így kapott előfordulási arányt százalékban is kifejeztük. Az ilyen módon rendezett adatokból kiderül, hogy a tanulók valamennyi vizsgált osztályban leggyakrabban az új ismeretek közlésére szánt óra típusát helyezték az első helyre! (Lásd a táblázatok adatait!) Az utolsó helyre a megkérdezettek 2.0 %-a, .illetve 0,8 %-a sorolta.

E jelenség okának magyarázatakor — úgy véljük — nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy az új ismeretek közlésére szánt óratípus népszerűségét a legtöbb gyermeknél megnyilvánuló természetes kíváncsiság, az új iránti fogékonyság, érdeklődés magyarázza meg. Erről a „mi ez?“ reflex működésén alapuló kíváncsiságról I. P. Pavlov elmondja, hogy „Ennek a reflexnek biológiai értelme óriási. Ha ugyanis az állat nem rendelkeznék ezzel a reakcióval, akkor minden pillanatban hajszálon függne az élete. Az embernél ez a reflex rendkívüli mértékben fejlődött ki, és végül is, mint tudásszomj jelenik meg.“ Hasonlóan ír róla Rubinstein (1964) is, aki szerint „Ez a kíváncsiság az a képesség,... amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy úi tárgyakat fedezzünk fel, amelyek a szükségleteink kielégítésére alkalmasak.“ (i.m. 979.p.)

Az ismeretek közlésére szánt óra típusának érdeklődést felkeltő szerepét a tanítók is felismerték. A tanulásra való ösztönzés lehetőségét véve alapul mind a két tagozaton tanító pedagógusok az első helyre rangsorolták ezt az óratípust. (Lásd a 3. sz. táblázatot.)

A tanulás fázisaival kapcsolatos kutatások nagy száma is bizonyítja, hogy nagy jelentősége van a további megismerés szempontjából az új ismeretekkel való első találkozásnak. (Linhart, J. 1967.) Különösen nagyon fontosnak tartják a tájékozódás szakaszát Elkanyin, 1957, Za- porozsec, 1960, Talizina, N. F. 1971, Galperin, 1967. E szakasz „sajátosságaitól függ a cselekvés kialakulásának gyorsasága és minősége“ ... mondja Talizina (i.m. 82.p.). Az Oktatás során ezért különösen nagy gondossággal módszertani szempontból körültekintően kell megtervezni és lebonyolítani ezt a szakaszt.

A második helyen a rangsorban a vegyestípusú óra szerepel, mely jellegénél fogva, helyes értelmezése s kivitelezése esetén igen változatos tanulási tevékenységet tesz lehetővé. Az óratípus besorolása a 2. helyre már nem olyan egyértelmű, mint az előző típus esetében. (Lásd az 1. és a 2. sz. táblázat adatait.)

A tanítók 23,4 %-a sorolja az első, 17,3 %-a pedig a második helyre.

A vegyes típusú óra keretében több didaktikai feladat megvalósítására kerül sor. A gyakorlatban egyik ilegelterjedtebb óratípus. Az utóbbi 10—15 évben éppen ezzel a típussal szemben emeltek legtöbb kifogást a szákemberek. Az órasablonok elleni harc is e típussal szemben irányult elsősorban. Az ellene felsorolt kifogások közül a szinte rákos daganattá fejlődött számonkérési részt ítélik el leggyakrabban, mely szinte lehetetlenné tette a többi szintén igen fontos didaktikai feladat realizálását.

Az adatok tanúsága szerint ezt az óra- típust a tanítók a tanulásra késztetés szempontjából kevésbé tartják eredményesnek, s a rangsorban elébe helyezik az ismeretek felhasználására, gyakorlására szánt órákat. A gyermekek viszont ezt a típust a harmadik helyre teszik. (Lásd az 1., a 2. sz. és a 3. sz. táblázatot! )

A tanulók a gyakorló óra kedveltségét közepesnek tartják, s a harmadik helyre teszik a irangsorban. A pedagógusok u- gyan feltételezik, hogy az ismeretek gyakorlása, különböző feladatokban történő felhasználása pozitívan hat a gyermekek tanuláshoz való viszonyának alakulására, az órákon azonban, mint a gyermekek véleménye mutatja, mégsem tudnak egyértelműbb pozitív hatást elérni vele a tanulóknál.

A tanulók és a tanítók között ezen óra- típus értékelésében megmutatkozó különbségek egyik Oka a gyakorlásnak, mint didaktikai feladatnak helytelen módszertani kivitelezésében lehet, mely a gyakoroltatás egyhangúságában, mechanikus jellegében nyilvánul meg. A tanítók sokszor megelégesznek a gyakorlás elvégzésével, az értékelést és az ellenőrzést a- zónban már kevésbé következetesen hajtják végre, s ennek következtében nincs módjukban a gyermekeknek sikerélményben részesülniök.

37