Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-02-01 / 6. szám - Jóleső elmarasztalás / Olvasónk írják - Válaszolunk olvasóinknak - Szeberényi Z. Judit: A tanító - kommunista nevelés központi alakja / Figyelő

megekkel legszorosobb kapcsolatban levő dolgozó értelmiséget reprezentálja. Ezért nem számolható fel az a követelmény, hogy a tanító ne csupán magasfokú szakmai és ideológiai műveltséggel rendelkező nevelő legyen, hanem a szocialista társadalomban kultúrpolitikai tényezőként, aktivistaként is kell működnie.

A tanító arculatának meghatározásában a tanító iskolai és iskolán kívüli munkafeladataiból kell kiindulni. A szerző ezt a következő 8 csoportba osztja:

1. Az oktatással kapcsolatos osztálvfo- ladatok, 2. Az osztályban és az iskolában megvalósuló szervezési és adminisztrációs munkák, 3. A tanulók osztályon és iskolán kívüli tevékenységében való részvétel, 4. Kapcsolat a szülőkkel, 5. Politikai, kulturális, népművelési, sport- és e- gyéb nyilvános tevékenységbe való bekapcsolódás, 6. Az iskola rendezvényein való részvétel, 7. A tanításra való felkészülés és önművelés, 8. Az iskolával kapcsolatos anyagi-technikai munkák.

Az új ember nevelésében, saját nevelői törekvéseinek a családi és egyéb osztályon kívüli nevelési ráhatással való koordinálásában senki sem helyettesítheti, nem pótolhatja a tanítót.

A szerző a saját és külföldi kutatások eredményeinek összegezése alapján vázolja a szocialista tanító személyiségével kapcsolatos általános követelményeket (marxista-leninista világnézet, a szocialista állam iskolapolitikájának tevékeny megvalósítása, széleskörű elméleti felkészülés, az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának biztosítása, optimális jellemvonások, a tanítói szakmához különösen fontos speciális készségek).

Baláž professzor összefoglalja a tanítóképzés kritériumait a szocialista társadalomban, illetve azokat a szempontokat, amelyek érvényesítése a legidőszerűbb a pedagógusképzésben. Szerinte a pedagógusképzést az önképzés számos formájával, illetve a postgraduális stúdiummal egységben kell látni. 1971-oen és 1973-ban végzett vizsgálatai szerint a postgraduális stúdium résztvevői inkább a módszertani és didaktikai műveket olvassák, mint a neveléselmélet körébe vágó tanulmányokat. A megkérdezettek arra a kérdésre, hogy a pedagógiai folyóiratban illetve a könyvkiadásban milyen témákat dolgozzanak ki, illetve publikáljanak, a következőket válaszolták (a sorrend a válaszok gyakoriságát jelenti):

1. Az oktatási folyamat modernizálása (egy bizonyos tantárgyra vonatkoztatva)

2. A környezet hatása a tanulóra | a

család, az iskolán kívüli szociális környezet, a szabad idő felhasználása)

3. A pályaválasztásra nevelés

4. A tanulók bukása

5. Világnézeti nevelés

6. A nevelőmunka módszerei, különös tekintettel a tanítási órán kívüli nevelésre

7. A tanító'személyisége (elsősorban az osztályfőnökre vonatkozóan).

(Dr. prof. O. Baláž, CSc.: Učiteľ — ústredná postava komunistickej výchovy, 1974. (XXVI. évf., 9. sz., 778—787. o.).

Ugyanebben a számban Dr. E. Miklovič: A fiatal pedagógusok oktató-nevelő problémáival foglalkozik.

Széleskörű felismerések alapján több kérdést taglal. ízelítőnek kiemelünk néhányat:

A fiatal pedagógusok 32 °/o-a azt vallja, hogy munkába lépésükkor nem tulajdonítanak kellő figyelmet a tanítási órára való írásbeli felkészülésnek. Az igazgatók véleménye szerint az óravázlatok legfőbb fogyatékossága az, hogy az ifjú pedagógusok megfeledkeznek az egyes tanórák céljának pontos meghatározásáról, s több esetben nem tesznek különbséget az oktatási cél és a tananyag témája közt. [ Ez előfordul idősebb pedagógusoknál is.) A tananyagot „átveszik”, ugyanakkor e tevékenység céljára nemigen gondolnak, elfeledkeznek arról, hogy a téma alá van rendelve a célnak.

A fiatal tanítók órára készülésének másik sajátos hibája az, hogy nem tudják felbecsülni, milyen terjedelmű és mélységű ismeretanyag elsajátítására képesek a tanulók bizonyos időegység alatt.

Általános probléma, hogy a nevelő tevékenységet alárendelik az oktató tevékenységnek. Ennek a pedagógusképzésben is rejlik némi oka, ugyanis olyan pedagógiai gyakorlat, amely a tanulók erkölcsi formálására irányulna, nem létezik, s nem dolgozták ki még a koncepcióját sem. A másik ok: a felelős ellenőrző, irányító szervek szinte kizárólag a tanító oktató munkájának az eredményeit figyelik. s ennek alapján értékelik is őt. A fiatal pedagógusok erre igen hamar rájönnek ...

Munkába lépésük kezdetén a fiatal tanítók munkamódszereit a gyakorló iskolában, illetve a hathetes pedagógiai gyakorlaton szerzett tapasztalatok befolyásolják. Úgy tűnik, csak elvétve támaszkodnak az előadásokon és a szemináriumokon tanult elméleti ismeretanyagra. A kutatások szerint a kezdő tanítók mint187