Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Rubóczky István: Könyvekről / Könyvekről
egy 38 °/o-a saját volt közép- vagy iőis- koíai tanítóját utánozza. Túlságosan előtérbe helyezik a szóbeli módszereket (beszélgetés, magyarázat, előadás, leírás stb.) ahelyett, hogy a tanulókat tevékenyked- tető módszereket alkalmaznának (problémamegoldó módszerrel, csoportoktatási kísérletezéssel nem is találkozott a szerző). Tipikus „kezdő” hiba, hogy sok általános, pontosan nem körülhatárolt feladattal bízzák meg a tanulókat, s nem is Kutatják, vajon megértették-e ezeket a feladatokat. Nem élik bele eléggé magukat a gyermek pszichikumába, gondolkodás- módjába. A megkérdezettek 13 %-a az iskola vezetőségétől és az idősebb kollégáktól nem kap elég támogatást, viszont 16 %-a dicséri főképp a náluk 1—4 évvel idősebb, tehát korban hozzájuk legközelebb álló kollégák seeítségét. A kezdő tanítótól nem várhatunk tökéletes didaktikai munkát. Rendszerint igen gyorsan, egy év alatt megszabadulnak a sematikus munka nyűgétől, s ha nehezen is, de kialakul az oktató-nevelő munkához való alkotó, tevékeny hozzáállásuk. A szerző részletesen foglalkozik a továbbiakban az ifjú tanítók nevelési problémáival. A tanító naponta számos gyermekkel érintkezik, akik nemcsak azt veszik át tőle, amit nyújtani igyekszik, hanem értékelik és összehasonlítják másokkal. Mint ahogy két ember találkozásakor mindig jelen van bizonyos kölcsönös várakozás és elvárás, így van ez a tanító és a tanuló találkozásakor is. A tanító elvárásai világosak. De vajon mit vár a tanuló? Ha annak nem tesz eleget a tanító, bizony gátlás jön létre, a gyermek egyszerűen hozzáférhetetlenné válik a la- nító számára. Kérdés: mennyire tudják a tanítók, mit várnak el tőlük a tanulók? A szerző felmérései szerint az igazságosság áll az első helyen, ezután következik a vidámság és az optimizmus, a kiegyensúlyozottság, a baráti szellem, hivatásszeretet, segítőkészség és bár meglepő, de a szigorúságot is elvárják. Bizony nem érdektelen olykor megkérdezni tanítványainkat, milyennek is képzelik el az ideális pedagógust... (H. Kaü- ková: Učiteľ — žák. 1974. 3. sz. 1963. о.) Dr. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDÍT Könyvekről SZÁMÍTÓGÉPEK A PEDAGÓGIÁBAN (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. 117. oldal. Ära: 7,— Ft.) Modern korunk tudományos-technikai eredményei közül kétségtelenül az elektronikus számítógépek fejlődését kíséri a legnagyobb figye lem: hiszen mindannyiunkat közvetlenül érdekel az, hogy a számítógépek milyen segítséget jelenthetnek számunkra, hol helyettesíthetik az embert a feladatok megoldásában. Sokat várunk tőlük, és erre minden eddigi eredmény fel is jogosít, mert a számítógépek — a kibernetika kialakulásával párhuzamosan — ma már az egész világon egyre gyorsabban kerülnek alkalmazásra az iparban és közgazdaságban, az üzem- és ügyvitelszervezésben. Bizonyosra vehető, hogy ezek a ma még igen drága nagyteljesítményű elektronikus berendezések a közeli jövő iskolájának nélkülözhetetlen eszközei lesznek. „A pedagógia időszerű kérdései külföldön“ sorozatában megjelent könyv öt tanulmányt tartalmaz, amelyek eredetileg az International Review of Education XIV. évfolyamának 2. számában jelentek meg. A tanulmányok azt a kérdést vizsgálják, hogy az oktatásban milyen feladatok végeztethetők el a számítógépekkel; a pedagógusok számára tehát mindenképpen aktuális problémákról szólnak. A számítógépek gyakorlati alkalmazása olyan emberi tevékenységek automatizálásához visz közelebb, amelyek nem új megoldásokra irányulnak, s a mechanikai formulák mögött egyszerű fogalmak (információ, információ 188
