Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-01-01 / 5. szám - Szeberényi Z. Judit: Az iskolaérettségről és a hátrányos helyzetről / Figyelő
rozottsága. Ogy véli, hogy az egyes társadalmi osztályokban hasonlóképpen formálódik a család szerkezete, jellegzetes szerepviszonyok alakulnak ki, s ezek a családon belüli kapcsolatok — a kulturális jellemzőkkel együtt — a nyelvhasználat sajátos módját alakítják ki. A korlátozott, illetőleg a kidolgozott kód fogalompárjában a „munkásosztály” és a „középosztály” családjainak nyelv- használatát állítja szembe egymással, s teoretikusan is vizsgálatokkal keresi a nyelvhasználat e kétféle változatának jellemzőit. „A funkcionális különbség abban áll, hogy a korlátozott kód jobban kötődik a beszédhelyzethez, tehát verbálisán kevésbé kifejlett: a közlés feltételezi az a- dott szituáció elemeinek tudomásulvételét. A kidolgozott kódban a helyzettől elkülönülő, tehát önállóbb és teljesebb a közlés. Mivel az iskolában megkívánt nyelvhasználatra kidolgozott kód jellemző, az iskolába lépő középosztálybeli gyermekek a családban megszokott nyelvi környezetbe kerülnek, a munkásosztály gyermekei viszont már tanulmányaik megkezdésekor egy eltérő nyelvhasználat hátrányával indulnak; a nyelvi hátrány pedig olyan hátrány, amely az iskolai pályafutás során a nehézségek egyre növekvő kiterjedésű circulus vitiosusát hozza létre.” A fentiekből a „középosztály” — „munkásosztály” differenciáltan szembeállítását mindenesetre figyelmen kívül kell hagyni, viszont az elmélet magját, azt, hogy a hátrányos helyzet nyelvi oldalról is megközelíthető, termékeny szempontként vehetjük tudomásul. Persze hangsúlyozni kell, hogy itt a nyelvhasználat, azaz a beszéd különbségeiről, nem pedig az elsajátított nyelvi rendszer, a nyelvtudás különbségeiről van szó. Két magyar kutató: Pap Mária és Pléh Csaba a bernsteini koncepció jegyében vizsgálta a „hátrányos helyzetűvé” válásnak az iskola szempontjából az első pillanatát, arra a kérdésre kerestek választ, hogy az iskolába lépés idején kimutatha- tók-e olyan különbségek az eltérő szociális helyzetű gyermekek között, amelyekből bizonyos fokig már következtetni lehet arra, hogyan érvényesül valaki az iskolában. A módszertani adaptáció lehetősége és a vizsgálati eredmények bizonyos tartalmi egybehangzása mellett egy igen lényeges új felismerést is tettek: ügy látszik, a szociális helyzet nem önmagában, hanem a lakóhely jellegével kölcsönhatásban befolyásolja a nyelvhasználatot. (Lásd a két szerző „A szociális helyzet és a beszéd összefüggései az iskoláskor kezdetén” c. tanulmányát a Valóság 1972. évi 2. számában). Mivel az iskolai siker és kudarc kérdései, a továbbtanulás, a művelődésben való részesedés társadalmi meghatározottsága igen közelről érint bennünket, magunknak is el kell gondolkodnunk a szociolingvisz- tika eddigi eredményein, különösen abban az irányban, hogy vajon a nyelvhasználat különbségei eltérő feltételeket jelentenek-e a megértés, a befogadás, a tanári beszéd és a tankönyvszöveg tudomásulvétele számára. A cikk írója kiemeli, hogy az Egyesült Államokban és Angliában a különféle elnevezéssel illetett, de lényegében hátrányos helyzetű tanulócsoportokról, a hátrányok kiküszöbölésére hozott intézkedésekben 1962 óta nem hiányzott soha a nyelvi hátrány jellemzése és a kiegyenlítő nyelvi nevelés terve. (Takács Etel: Denis Lawton: Társadalmi osztály, nyelvoktatás, Bpest, 1974-ben kiadott művének recenziója; 1974. 1. sz. 440—443. old.) PEDAGÓGIAI SZEMLE Xantus Gyuláné Tűnődés anyanyslvről, iskoláról, hátrányos helyzetről című, az 1973 szeptemberi számában megjelent í- rásában azokat az okokat, amelyek miatt véleménye szerint a mi iskoláinkban is fennállnak a szociális rétegeződés összefüggő különbségek a tanulók beszédkészségében, s amelyek az iskolai oktatás hatására sem csökkennek megnyugtató módon, a következőkben látja: 1. Az iskolában gyakran olyan szakadék van a verbális elvárások és a gyermek beszédkészsége között, hogy a gyermek meg sem mer szólalni. 2. Az iskolai tanterv, tananyag, túlzott megkötöttséggel körülhatárolt terület, a- melybe a hátrányos helyzetben levő tanuló nehezen tud beilleszkedni. 3. A frontális osztályfoglalkoztatás során a tanárok többsége a jobb beszéd- készséggel rendelkező tanulókra támaszkodik. Elsőosztályos tanítók egy-egy gyereket sokszor csak korrepetálás során, szűkebb körben tudnak szóra bírni, sok-sok elismerésre van szükség, hogy az osztály előtt is megszólaljanak. De hol tartanak addigra már a többiek! Az óvodában viszonylag még jobb a helyzet, mert oldottabb a légkör, szabadabbak a foglalkozási formák. Az iskola erősen kötött verbális területébe az otthonról hozott előny szolgáltat biztonságosabb belépőt. Az iskolának feladata sokoldalúbb módszeres eljárásokkal az eddiginél jobban fejleszteni a tanulók beszédkészégét. Dr. Szeberényiné Z. Judit 159
