Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-02-01 / 6. szám - Szeberényi Z. Judit: Könyvekről / Könyvekről

4. érdeklődő, változó figyelmű, foly­tatást kereső típus; 5. közönyös típus, akit az esztétikai befogadó és cselekvő tevékenységek sem a tanórán, sem azon kívül nem érdekelnek. E kategóriákat az esztétikai tevékeny­ség három fő tényezőjével jellemzi: az érdeklődés-, közönyösség szintjével, a folyamatos és változó figyelem foká­val, a folytatáskeresés meglétével vagy nemlétével. A következtetést ebből me­ríti, miszerint az 'alsó tagozatban a vizsgált tevékenységi formák kölcsö­nösen hatnak egymásra, de ugyanak­kor hatnak a többi művészetekkel kap­csolatos gyermeki tevékenységre is. Illetve: akiben kialakul a „folytatás keresésének“ személyiségjegye az ol­vasásban, az éneklésben és rajzolás­ban, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy azokon az esztétikai te­rületeken is kialakul az önálló érté­kes tevékenykedés keresése, amelyek­re az iskolában kevés inspirációt vagy pedig nem rendszeres ösztönzést kap­hat csak. A „folytatást-kereső“ szemé­lyiségjegy az ún. ,,kreatív“ (alkotó, önálló, nem sémákban gondolkodó, ön­magát kifejezni tudó) gyermekre jel­lemző. A második részben (Kakas a Nap­ban, avagy elsajátító tevékenység a nevelésben) a marxista esztétika taní­tásai alapján fejtegeti az esztétikum egyéni tevékenység útján történő el­sajátításának a folyamatát. Az eszté­tikai indokon kívül a pedagógiai és lé­lektani összetevőket is vizsgálja. A harmadik rész (Abel esete a gvár- gyiánnal avagy a gyermekek önálló esztétikai tevékenységei) az adott ko­rú gyermekek mesehallgatását, olvasá­sát, zenehallgatását, filmnézését, éne­kes játékait, rajzolását és festését elemzi. A mai gyermek leggyakoribb és legkedveltebb tevékenységei között főként befogadó tevékenységek szere­pelnek (mesehallgatás, olvasás, film- nézés) az egyetlen cselekvő tevékeny­séggel, a rajzolással szemben. Az éne­kes játék már a II. osztályban háttér­be szorul, a IV. oszályosok végleg kilépnek belőle. Szembeszökő a tánc­dal hódítása (a dramatizálás igényére vall, hogy előadják, ami többet ér a puszta hallgatásnál, mert lehetőséget ad az önkéntelen komikumra, karikí- rozásra). Külön figyelmet érdemel a szerző­nek a közölt gyermekrajzokkal kapcso­latos eszmefuttatása. Itt is, miként az előző fejezetekben, a vizsgálódások eredményei mellé írók, művészek gyermekkori élményeikre való vissza­emlékezéseit iktatta, a pedagógiai szö­veg nemcsak olvasmányosabbá válik ezáltal, de meggyőzőbbé is, hiszen az írók szuggesztív módon, művészi te­hetségük birtokában „képesek hitele­sen megrajzolni azt a lelkiállapotot, amelyet nemcsak bennük keltettek an­nak idején, hanem minden gyermek­ben, a mai gyermekben is létrehoznak az esztétikum különféle megnyilatko­zási formái.“ A szerző elsősorban tanítóknak, gya­korló pedagógusoknak ajánlja munká­ját. Hogy a közölt példák és elem­zések tanulmányozásán túl a vizsgá­lódásokat, megfigyeléseket és felmé­réseket maguk a pedagógusok is si­kerrel elvégezhessék a részletes elem­zéssel együtt, pontosan leírja az al­kalmazott módszereket. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom