Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Bodnár Gyula: Vitatkozó sorok helyett / Reflexió - Kecskeméthy Stefánia: A szlovák főnevek nem és végződés szerinti felosztása a 6. osztályban
Hogy a tanuló összképet alkothasson magának a főnevek nem és végződés szerinti felosztásáról, az oktatásban az egész problémát egy másik „gyalogúton” igyekeztem megközelíteni, szem előtt tartva a szemléletesség elvét. (A későbbiekben bizonyosodtam meg afelől, hogy ez az utacs- ka járhatóbb, és a tanulóknál maradandóbb tudáshoz vezet.) A tananyagban teljesen mellőztem a ragozási mintákat (ezeket csak a teljes főnévragozás elsajátítása után „találtuk ki” a tanulókkal). A ragozási minták segítségével kialakított fú- névcsoportokból ugyanis a tanulók többsége csak a ragozási mintát jegyzi meg, de egy másik főnevet már nehezebben tud besorolni a csoportba (hogy fogja tudni a gyakorlatban használni tudását?), így nem lehet áttekintésünk a főnevek nemek és végződések szerinti felosztásáról. Szükségessé vált, hogy ugyanahiioz a célhoz más módon jussunk el, úgy, hogy a tanulók az egyes főnévcsoportokat 1 e g- jellegzetesebb jegyeik alapján tudják elkülöníteni. A kivételek magva- rázgajásába nem bocsátkozhatunk, hiszen akkor a lényeg ellaposodik, törekedjünk a jellemző tulajdonságok megvilágításai a! A tananyagot a következőképpen dolgoztam fel: 1. Különböző, a tanulók által felsorolt főnevek sorát írtuk a táblára. A kérdésre, hogy milyen szófa hoz tartoznak a táblán látható szavak a tanulók egyértelműen felelhettek. A tábla üresen maradt részén a főnév szófajt egy nagy körrel jelöltük, amelybe minden főnév beletartozik. 2. A „ten, tá, to” mutató névmások segítségével meghatároztuk minden egyes főnév nemét: A hímnemű főneveket lila, a nőneműeket zöld, a semlegesnem ie- ket pedig barna krétával húztuk alá. Megállapítottuk, hogy az összes, táblán ’evő szó főnév ugyan, nemük szerint azonban különböznek egymásból. A főneveket ebből kifolyólag három csoportra tudtuk osztani: hím-, nő- és semlegesnemüekre. A nagy körbe (1. pont) ezt három kisebb, más-más színű körrel jelöltük. Felsoroltuk még egyszer, milyen főnevek tartoznak a lila (hímnemű), zöld (nőnemű) és a barna (semlegesnemű) körbe. Begyakorlásként a tanulók még további főneveket mondtak, és nemek szerint csoportosították őket. 3. Felírtam a táblára a következő tő- névcsoportot: Jánoš'k gazda, pekár, dom, kôš, kombajnista, ča’, mlyn. Megállapítottuk közös jegyüket, azt, hogy a hím- nemű főnevek csoportjába (lila kör) tartoznak. Kerestük a különbséget. Fölfedeztük, hogy ezt a csoportot tovább osztjuk élőlényt jelentőkre és élettelenekre (Jánošík, gazda, pékár, kombajnista — dom, kôš, čaj, mlyn). A lila kört (hímnemű főnevek csoportja) ketté osztottuk egy függőleges vonallal, és az így nyert két félkörbe beleírtuk a két csoport tulajdonságát jelentő rövidítést: Ž (životné) —N (neživotné). A tanulók mindkét csoporthoz újabb főneveket sorakoztattak fel. A rövidítést a lila színnel aláhúzott főnevek fölé is felírtuk. 4. Kiemelve a ,,Z”-vel jelölt csoportot, leírtuk még egyszer az ide tartozó főneveket és kerestük a további eltérő tulajdonságokat. A tanulók maguk jöttek rá, hogy az élőlényt jelentő főnevek között vannak olyanok, amelyek mássalhangzóra végződnek, és olyanok is, melyek ,,-a”-ra végződnek. A hímnemű, élőlényt jelentő főnevek csoportját ennek alapján még tovább tudtuk osztani mássalhangzóra és ,,-a”-ra végződőekre. Péld к felsorolása után visz- szatértünk köreinkhez, a ,,Z” részt (gy vízszintes szaggatott vonallal kétfelé osztottuk, és megjelöltük: „spoluhlásky” — „a”. 5. Következő lépésünk az élettelen főnevek csoportjának (N) vizsgálása volt. itt is két csoportot tudtunk megkülönböztetni: kemény és semleges, ill. lágy mássalhangzókra végződő főnevek csoportját. Példák után a h mnemű főneveket jelölő lila kör „N” részét vízszintes szaggatott vonallal szintén két részre osztottuk: tvrdé a obojaké — mäkké. Begyakorlásként a tanulók előre elkészített főneveket soroltak be a négy csoport valamelyikébe. 6. A nőnemű főnevek nagy csoportjába (zöld kör) is meghatároztuk az egyes kisebb csoportokat jellegzetes jegyeik ilap- ján: először függőleges vonallal két félkörre osztottuk a kört. ahol az egyikbe az -a ra végződő, a mbsikba a mássalhangzóra végződő főnevek tartoznak. Az -a-’’a végződő nőnemű főnevek csoportját vízszintes szaggatott vonallal még tovább osztottuk aszerint, milyen mássalhangzó van az -a előtt: kemény vagy semleges, ill. lágy. A mássalhangzókra végződő nőnemű főnevek 1. csoportját „sf”-vel jelöltük (ebből van a legtöbb a csoportban) a 2. csoportba pedig a többi mássalhangzóra végződő főneveket soroltuk. (Megjelölve: ostatné spoluhlásky). Következtek a példák a begyakorlásra. 7. A semlegesnemű főneveket (barna kör) csak egyszerűen végződésük szerint osztottuk be négy csoportra: ,.-o"-ra, ,,-e”-re, ,,-a”-ra és ,,-ie”-re végződök. Mindhárom nem és az összes végződés szerinti csoport átvétele után a következő ábrát kaptuk: 181
