Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-02-01 / 6. szám - Sipossné Karsay Katalin: Az angol és a magyar múlt idő morfológiája és morfofonemikája

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a ragozási mintákról még csak em­lítést sem teszünk. A főnevek tulajdonsá­gaira (nem, élő- élettelen) és főleg a végződésre irányítjuk a tanulók figyelmét, hogy egy-egy ragozási minta helyett is­merjék fel a főnevek egymástól megkülön­böztető jegyeit. A tananyag begyakorlását a továbbiak­ban ne csak különálló, elszigetelt szava­kon végdzzük, hanem törekedjünk aric, hogy a nyelvtani anyag elsajátítása és annak begyakorlása közben is állandóan fejlesszük tanulóink beszédkészségét! AZ ANGOL ÉS A MAGYAR MÚLT IDŐ MORFOLÓGIÁJA ÉS MORFOFONEMIKÁJA (The Morphology and Morphonemics of English and Hunga­rian Past Tense) SIPOSSNÉ KARSAY KATALIN Az emberi gondolkodás módja a beszéd­ben nyer anyagi formát. Emberi megnyi­latkozásokat tükröz a beszéd és annak társadalmilag konvencionális jelekből ál­ló eszköze, a nyelv. A nyelv alaktani egy­sége a morféma (morpheme). A morféma fonémákra (phoneme) oszlik. A nyelvi megnyilatkozások (utterances) szegmen­tum-szerű elemekből — fonémák, morfé mák — és szupraszegmentális elemekből (suprasegmental units) tevődnek össze. Szupraszegmentális elemek a különböző hanglejtési (intonational) és hangsúlyo­zási (accentual) típusok, amelyek egy­szerre több szegmentumon helyezkednek el: ? ! . Megfigyelhető, hogy egy morféma-szeg mentum önmagában is alkothat megnyi­latkozást: How many books do you have? Six Hány könyved van? Hat Ebben az esetben a six (a hat) önálló 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom