Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Svinger István: Egy iskola múltja és jövője / 31 éve történt
tanító hány tanulót tanított (például 1910, 1920, 1930, 1940, 1950, 1960, 1970- ben és ma ]; c) a Felszabadulás előtt hány tanuló járt (egy évfolyamból) középiskolába, egyetemre, főiskolára) és milyen családok gyermekei voltak stb.); d) az utóbbi 10 évben hogyan állták meg helyüket a magyar tanítási nyelvű iskola tanítványai a középiskolákban, egyetemeken, névszerint, számszerűit, mindenkit meggyőző konkrét adatokat felsorolva; e) a magyar tannyelvű iskola növendékei közül hányán érettségiztek (százalékban is kifejezve!), hányán (relatív szám) végeztek főiskolát; hol dolgoznak, milyen beosztásban, névszerint, konkrétan. Miután a pedagógus összegyűjtötte az anyagot, rendezzen az iskola ünnepi nagygyűlést, melyre hívja meg iskolájuk volt sikeres tanítványait, hogy ők számoljanak be a falu népének az iskola munkájáról, a tanulás jelentőségéről. A gyűlésen tartsanak előadást a falu-község oktatásügyének történetéről (erre az aktusra pl. meghívhatnák a nyugdíjas tanítókat is). A hazánk felszabadulása alkalmából megtartott előadássorozatnak a nemzetiségi iskolaügy impozáns fejlődését is be kell mutatnia, mégpedig a maga történelmi folyamatosságában. Ehhez kötődik az iskolázottság társadalmi jelentőségének egyre növekvő szüksége. Beszéljenek ezért a pedagógusok az anyanyelvi oktatás jelentőségéről, a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák helyzetéről, a szlovák nyelv elsajátítása terén elért eredményeinkről, munkájuk rohamos mennyiségi és minőségi fejlődéséről, de az előttünk álló feladatokról is. (Irodalom: Tanítói Szemmel III. Bratislava, SPN, 1969.) M. F. EGY ISKOLA MÚLTJA ÉS JÖVŐJE SVINGER ISTVÁN A nemzetiségi iskolákban döntő fontosságú az eszközjellegű tantárgyak: az anyanyelv, a matematika és a szlovák nyelv tanítása színvonalának emelése. Ma már elmondhatjuk, hogy ezen a téren sincs lényeges lemaradásunk. A rohovcei alapiskola néhány pedagógusával az eddigi eredményekről és a felmerülő orobiémákról beszélgettünk. íme a vélemények: Kmeczkó Mihályné magyar-szlovák szakos: Az anyanyelv tanításában a legfontosabb a tudatos olvasóvá és a szép beszédre, az anyanyelv szeretetére és igényére való nevelés. Ez a legfontosabb! Az irodalom tanításában sikeresen alkalmazom Mózsi Ferenc: Nemzetiségi iskola, irodalmi nevelés c. könyvében megjelölt gondolatokat. A szerző meggyőzően fejti ki, hogy mi az előnye annak, hogy egyszerre két irodalommal ismerkednek tanulóink. Sokat foglalkozunk irodalmi órákon népdalénekléssel, daltanulással, hiszen ez a második anyanyelvűnk — a zenei anyianyelv. Ügy érzem, ez egy vonzó formája annak, hogyan megszerettetni tanulóinkkal az irodalmat és érvényre juttatni a bilingvizmus és bikultúra tételeit, többletét, önmagunkkal szembeni igényességét a gyakorlatabn. Tanulóink miután elvégzik a kilencéves iskolát, önálló házi könyvtárral rendelkeznek. Iskolánkban pedig 15—20 példányban vannak meg a kötelező olvasmányok, amit a tanulók adakozási mozgalmával ér170
