Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-02-01 / 6. szám - Svinger István: Egy iskola múltja és jövője / 31 éve történt

tünk el. A fogalmazás-tanításban a jö­vőben több módszertani kiadványra lenne szükség, s itt célravezetőnek tartom a bemutató-órák megszervezé­sét is. Iskolánk segédeszközellátása anyanyelvből megfelelő. A szlovák nyelv oktatásban a 6—9. osztályokban bevezettük a csoportos nyelvoktatást. Ily módon több időnk iskolai diákkönyvtárat több szlovák nyelvű kiadvánnyal töltöttük fel, a pedagógiai tanácsülésünkön elhatároz­tuk, hogy évente minden tanulónk négy szlovák könyvet fog elolvasni. Növendékeink közül többen szlovák nyelvű szakiskolákban és szaktaninté­zetekben tanulnak. Nem helyes, hogy miközben ál­ven a tanulókkal való egyéni foglal­kozásra, elsősorban a beszédkészség fejlesztésére. Az 1—3. osztályokban eredményesen használjuk a Szabó*— Mózsi—Brunet féle, az audiovizuális nyelvtanítás céljára kiadott tanköny­vet. Sajnos a további évfolyamokban megszűnik ennek a módszernek a foly­tonossága. A szókincs fejlesztése ér­dekében több irodalmi szemelvényre, az életből merített konkrét társalgási témákra lenne szükség. Iskolánk ta­nulói baráti levelező kapcsolatot lé­tesítettek egy bardejovi iskolával. Az landóan a beszédkészség fejlesztését helyezzük előtérbe, a gyakorlatban a tanulók tudásszintjének felmérésekor vagy a felvételi vizsgák alkalmával a legtöbbször mégis a nyelvtani ténye­zőket és egyoldalúan a helyesírást részesítik előnyben. Fontos feladatunk e téren bebizonyítani a szülőknek, a társadalomnak: ma már tudnak ta­nulóink szlovákul és ha szlovák nyelvi közegbe kerülnek, 6—7 hónap után tökéletesen beszélik a nyelvet. Ezért, ma már sok esetben rosszindulatú az elmarasztalás ... 171 Labdajátékok előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom