Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1974-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: Nemzetiségi iskola - kétnyelvűség

NEMZETISÉGI ISKOLA — KÉTNYELVŰSÉG

Dr. HÓZSI FERENC, CSc.

1.1) A Szocialista Nevelés szerkesztősége régi tervét váltja valóra azzal, hogy ismét egy monotematikussá hangsúlyozott számot tesz kedves Olvasói asztalára. Kényes ez a kérdés vagy „csak” alig ismert? Véleményünk szerint azért „kényes kérdés”, mert nem ismerjük eléggé. Pedig a nemzetiségi iskola pedagógusa szinte óráról-órára küszködik —• birkózik a kétnyelvűséggel a kétnyelvűségért! Ezt bizonyítja ат óvodai kísérlet (mely majdcsaknem elcsúszott elvi alapozatlansága (miatt), a szakterminológia tanítása a 7—9. osztályban, a gimnáziumi szakkonverzáció, a szak-középiskolai divergens kétnyelvű oktatás, de végeredményben az erős ütemben javuló szlovák nyelvoktatás minden iskolatípusban.

Mit kell tudnia minden nemzetiségi pedagógusnak a kétnyelvűségről és a kétnyelvű tanításról? Erre szeretne a Szocialista Nevelésnek ez a száma válaszolni. Az anyag ösz- szeállításának nem kis gondot okozó munkája dr. Bertók Imre és dr. Horváth István szerkesztő bizottsági tagokat dicséri.

Az olvasók és a szerkesztőség nevében ez úton mondunk munkájukért hálás köszönetét.

2.1) A nemztiségi iskola többletfeladatait vizsgálva gyakran vitatják, és a vita során sokan egymással szembe állítják az anyanyelvű tanítást-tanulást a kétnytlvűségre neveléssel, mintha az egyik kizárná a másikat. Ugyanakkor elhangzott az a vád is, hogy egymástól elszigetelten csak az anyanyelven történő tanítás-tanulás pedagógiai és pszichológiai előnyeit hangsúlyozzuk, illetve — szintén izoláltan — csak a szlovák nyelvtudás jelentőségét bizonyítjuk. Van ebben valami igazság. A CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plenáris ülésének tükrében vizsgálva a problémát, úgy tűnik, hogy e téren jelentősek mulasztásaink. Nem arról van szó, hogy a múltban tán keveset beszéltünk a szlovák nyelv tanításának jelentőségéről vagy az anyanyelvi tanítástanulás előnyeiről, hanem inkább arról, hogy a múltban e két kérdést egymástól elszigetelten, nem a maguk dialektikus egységében vizsgáltuk. Kevésszer esett szó a nemzetiségi iskolákkal szemben támasztott sajátos társadalmi követelményről, arról, hogy a gyermeknek a minden szempontból előnyösebb anyanyelvi oktatás-nevelés eredményét ismereteinek teljes szélességében, korának megfelelően a társadalom túlnyomó többsége nyelvén is tudnia kell. Ez növeli ugyanis tudása társadalmi értékét. Persze, a problémakör tovább gyűrűzik, egyrészt az anyanyelvű nevelés, másrészt a szlovák nyelvtudás-tanítás bonyolult problémái felé. Mivel azonban mindkét kérdést már többször is érintettem, ezúttal e kérdéskör egy viszonylag sokat vitatott, de kevesebbet tárgyalt problémáját, a kétnyelvűséget szeretném érinteni, a teljesség igénye nélkül, csupán néhány gondolattal.

2.2) A nemzetiségi iskolában az összes állampolgár közötti gondolatcserét lehetővé tevő, többségi nyelv (a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban a szlovák nyelv) elsajátításának foka változó. Általában, ha az alapiskolát végzett tanuló nem kerül megfelelő nyelvi környezetbe, tudása a passzív kétnyelvűség szintjére süllyed. Viszont szlovák nyelvi környezetben könnyen eljuthatnak a kétnyelvűség állapotába (azaz semibilingvális egyénekké válnak). Ezért vitatott kérdésként szokott felmerülni, hogy „az egész csoportokra terjedő tartós nyelvi érintkezéskor a bilingvizmus rövid, közbeiktatott periódus, s ezt az anyanyelv elvesztése követi, vagy a keveréknyelv keletkezik (helyzetnyelvtípusú, mint a Pidgin English, vagy anyanyelvi értékű, mint pl. a Haiti szigetén, Melanéziában beszélt kreol)”. Az ellentétes osztályokra tagolt társadalomra vonatkozva, ugyanis gyakran elhangzott az a nézet, hogy „a kétnyelvűség az elnemzetietlenedés előszobája”, mert a kétnyelvűség csak átmeneti periódus. A nyelvek egymásra hatása a nyelv és a társadalom szoros kapcsolatának függvénye, eredménye. „Ha a nyelvek egymás közti harcáról, az egyik győzelméről a másik vereségé97