Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-12-01 / 4. szám - Sz.J.: Az osztályozás és az értékelés / Figyelő
nulók ritkán ismerték fel. Hiányosságok mutatkoztak a tanulóknál a középkori irodalom legfontosabb műfajainak ismeretében is, bár a tanterv mindezt mint követelményt, külön is felsorolja. A jövőben tehát fokozottabb figyelmet kell szentelni az elméleti, de főleg az irodalomelméleti ismeretek begyakorlására, az elmélet és gyakorlat szorosabb összekapcsolására, amint azt a tanterv több vonatkozásban hangsúlyozza is. (Folytatjuk ] Figyelő______________________________________________ AZ OSZTÁLYOZÁS ÉS AZ ÉRTÉKELÉS KOMENSKÝ Minden munkafolyamatot eredményei alapján értékelünk. Ez érvényes az oktató-nevelő hatás során is. Mivel mérjük fel a végső eredményeket? Elméletileg mondhatjuk, hogy a tanító didaktikai hatásának hatékonysága az egyes tanulók ismeretei, készségei és szokásai növekedésében nyilvánulnak meg. Ezek mennyiségi és minőségi nüvekeuését megállpítani és mérni bizony nem egyszerű feladat. Az oktatás korszerűsítésében fontos szerepet játszik az ellenőrzés és az értékelés. Elsősorban diagnosztikai funkciójukat kell kiemelnünk, ennek révén nyílik lehetőség az egyéni bánásmód elvének az alkalmazására az oktatási folyamatban. Az oktatás folyamatának valamennyi szakaszában az ellenőrzés segítségével szerzünk ismeretet a tanulókról. Az előkészítő szakaszban az ellenőrzés arról tájékoztat, mire építhetünk, mit értett meg a tanuló már régebben, mit kell kiegészítenünk, elmélyítenünk. Az új anyag elsajátítása folyamán azt ellenőrzi a tanító, hogy mennyire értette meg a probléma lényegét a tanuló. A magyarázat eredményességének az ismerete lehetővé teszi, hogy a tanulók tudásában ne keletkezzenek hézagok, hiányosságok. A gyakorlás folyamán arról győződik meg, hogy a tananyag megértésének a melysége, ill. az egyes tanulók által való elsajátítása elegendő-e azok gyakorlati alkalmazásához. Az ellenőrzésnek csak akkor van értelme, ha elemzés pontos és differenciált értékelés alapján végzik. Nem elég önálló munkát adni — kijavítani a hibákat az írásbeli feladatban és osztályozni azt. A munka elemzése azt jelenti, hogy a tanulónak mint egyénnek összehasonlítjuk a hibáit, azok jellegét a többi tanulóéval, s levonjuk a következtetéseket. Ma gyakran azonosítják az értékelést az osztályozással. A tanuló legkülönfélébb, apró megnyilvánulásait osztályzattal értékelik (házi feladat, szótanulás, versmondás, ha valami csak neki jut eszébe az osztályban stb.j, úgyhogy az összehasonlíthatatlan teljesítmények és eredmények özönében a tanuló képtelen felismerni, mikor tükrözi az érdemjegy az ő huzamosabb erőkifejtésének, illetve valamely ap- róbD részletmunkájának az eredményét. Amennyiben az ellenőrzés és az értékelés feladata az, hogy megjelöljük a tanuló fejlődését tekintettel a kitűzött célokra és feladatokra, az osztályozás iel- adata az, hogy azt a fokozatot egy megegyezéses szimbólummal jelölje. Mivel az osztályozás számok segítségével történik, lehetővé teszi a tanuló számára, hogy tudatosítsa helyét az osztály munkaközösségében, összehasonlítsa eredményeit és munkáját a társaiéval. Ez persze lehetetlen olyan esetben, amikor pl. a házi lel- adatot megírta, de ötöst kapott azért, mert hiányzott a szülők aláírása. A szerző ezt a kérdést teszi fel tanulmánya végén: A tanulók egyéni eredményeinek, fogyatékosságainak feltárása után, mi a cél: az, hogy osztályozzunk, vagy pedig az, hogy az értékelés és az osztályozás eszközével javítsuk az oktató-nevelő munka eredményeit? (B. Pícková: Kontrola — hodnocení — klasifikace, 1973, 9. sz. 539— 542 old.) A TANÍTÓ Mint általában ismeretes, a magyarországi pedagógusvilágot az utolsó évben az osztályozás nélküli értékelés gondolata, problémái foglalkoztatják rendkívül szé123
