Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-12-01 / 4. szám - Sz.J.: Az osztályozás és az értékelés / Figyelő
leskörűen. A nagyarányú kísérletet a következők indokolják: A tanulmányi átlag „eldöntő” tényező lett. Mivel a különböző iskolák azonos számjeggyel kifejezett értékelései különböző értékű teljesítményt takarnak, rengeteg kellemetlen percet, órát, évet jelentett ez gyereknek, szülőnek, pedagógusnak. Problémát jelentenek a magatartás- és a szorgalomjegyek, hiszen még az értelmezésük sem egységes. Magatartás = magaviselet + közösségi érzés, cselekvés? Ezek együtt, de milyen arányban? Kovács Gáborné azt a kritikus időszakot írja le, amikor osztályozásmentesen kezdték értékelni az 5. osztályos tanulókat. Egyértelmű osztályozási eljárást beszéltek meg, valamint azt, hogy értékelésük egyoldalúan serkentő tendenciájú legyen (dicséretek, piros pont). Összefüggő feleletet nem kértek a gyerektől, a tanítási órák vezetése 3 hónapig eltért a hagyományostól. Tanár — gyerek a tankönyvet együtt olvasva, az anyagot szakaszokra bontva, munkafüzetet használva, magyarázva tanult. A következő órán ezt a közösen tanult anyagot számonkérték, de csak szavanként. fogalmanként, majd 1—2 mondatos felelet formájában. Az órának ebben a részében az aktivitás mértékének megfelelően kaphattak piros pontot a tanulók. Novembertől már összefüggő, önálló feleletet kívántak, de még mindig piros ponttal értékeltek. Hibátlan feleletet 3 pont, kis hibával: 2, több hibával: 1, s ha a gyerek nem tudott, nem kapott piros pontot, de feketét sem! Ezeket a pontokat a naplóba ragasztott kartonra írták, hogy az osztályfőnök is tájékozott legyen, s a szülőket is informálni tudják. A félévi értékelés is pontokra épült. Az 5. osztályosok ellenőrzőjébe a következő került: „Tudatom a kedves Szülőkkel, hogy a gyermek az osztályozás-mentes időszakban 93 piros pontot szerzett. Az osztályban a legtöbb piros pont: 141, a legkevesebb piros pont: 35.” A magatartás és a szorgalom értékeléséről pedig a fogadóórákon, ill. a félévi szülői értekezleten tájékoztatták a szülőket, ugyanis minden tanulóról feljegyzéseket vezettek: magaviseietükről, közösségi munkájukról, szorgalmukról. Az ellenőrző kiosztásakor — máskor az átlag alapján, most — pontszámok alapján rangsorolás is történt: Kinek van 100 és 141 közötti pontszáma? kinek van 65 és 100 között? kinek van 35 és 65 között? A rangsorolást jelentő sorba állítás után nem azt mondta a pedagógus, hogy ti vagytok a négyesek, ti a hármasok, ti a kettesek, hanem azt, hogy ennek a 8 tanulónak sikerült az élgárdába bejutni, ez a 8 ebben a 4 hónapban kicsit lemaradt tőlük, ennek a 7-nek pedig sokkal szorgalmasabban kell tanulnia a következő félévben. (Kovács Gáborné: Osztályozás nélkül is lehet... 1973, 3. sz. 1—3. old.) SOCIALISTICKÁ ŠKOLA A szóbeli feleltetésnek vannak komoly fogyatékosságai, amelyek különösen akkor lépnek előtérbe, ha ez az értékelés egyetlen formája. A szóbeli feleltetés negatív hatását, amely az egész nevelési folyamatra kihat, kompenzálhatjuk a feleltetés és vizsgáztatás egyéb módjaival. Ilyen a didaktikai teszt. A teszt a szóbeli és a hagyományos írásbeli feleltetésnél fokozottabb mértékben teszi lehetővé a tanulónak a teljesítménye részletes elemzését, így az előnyök és hézagok feltárását, az egyes jártasságok és ismeretek elszigetelt voltát. Ennek nagy jelentősége van mind az egyes tanulók hibáinak kiküszöbölésére, mind a tanító önértékelése szempontjából. Tehát a didaktikai tesztek megbízhatóbbak, ren- tábilisebbek a szóbeli, ill. a hagyományos írásbeli feleltetésnél. A didaktikai tesztek helyes alkalmazása pozitiven befolyásolhatja a tanulók osztá- lyozásást és értékelését, az osztályozás mércéjének az egységesítését. Az osztályozás során felmerülő ellentétek boncolgatása nélkül is közismert tény, hogy számos lelkiismeretes tanító szeretne biztos támpontot szerezni osztályozó munkájában. A standardizált tesztek normái kiindulópontul szolgálhatnak ehhez. (Dr. V. Hrabal: Didaktické testy v pedagogické praxi, 1972/73, 7. szám, 315—18. old.) GYERMEKÜNK Miért nem szeret osztályozni a pedagógus? — teszi fel a kérdést a közismert havilap ez évi 10. számában Kozma Tamás. Mielőtt részletesen megválaszolná, két tévhiedelmet igyekszik eloszlatni. Nevezetesen azt, hogy a pedagógusok szeretnek osztályozni. Egyes jó tanulók szülei szerint azért, mert ilyenkor aratják le munkájuk gyümölcsét, egyes úgynevezett „rossz tanulók” szülei szerint pedig azért, mert ilyenkor ők is kiélhetik uralmi vágyukat. 124
