Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-09-01 / 1. szám - Szamos László: Megfelelő feltételeket az eredményes munkához

idejű foglalkoztatás, az önálló tevékeny­séggel szemben támasztott igény stb.) még kifejezettebben jelentkezik. A középiskolákban, gimnáziumokban ta­nuló fiatalok eredményes munkáját az egyes iskolák igazgatósága, tanári kara és ifjúsági szervezete nagymértékben befo­lyásolja. Bár az iskolák, pedagógusok munkatervében — ezt tapasztaltuk az utóbbi évek során — a legtöbb esetben szerepel a munkás-paraszt származású gyermekekről, tanulókról való gondosko­dás igénye, ám e követelmény gyakran csak általános megfogalmazásban, a kü­lönféle munkaformák és eljárások meg­jelölése nélkül jut kifejezésre. Talán ezért is helyénvaló lesz, — ha kis idő el­teltével ugyan, de a felelevenítés szándé­kával —, pillantást vetünk azoknak az elképzeléseknek a lényegére, amelyek az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma által közzétett Módszertani utasításban foglal­tatnak (a Módszertani utasítást a közép­iskolák, gimnáziumok igazgatósága a múlt év folyamán kapta meg). Az említett leirat több konkrét eljárást jelöl meg, melyeknek rendszeres alkalma­zása a sikeres tanulás, az eredményes munkavégzés egyik, igen lényeges felté­telének tekinthető. Ezen a területen különösképpen nagy felelősség hárul az iskolavezetésre, ami kifejezésre juthat: — az osztályfőnök és a pedagóguskö­zösség olyan jellegű tevékenységének szer­vezésében, mely a munkás-paraszt szár­mazású tanulók céltudatos tevékenységé­nek ösztönzésére irányul; — a célravezető tevékenységhez szük­séges feltételek megteremtésében, pl. e célt szolgáló külön helyiségek kijelölésé­ben; — könyvtárak létsítésében az imént említett helyiségekben; — egyéni, illetve csoportos megbeszé­lések, konzultációk biztosításában e tanu­lók számára, miáltal a tanulók ismereté­ben észlelt lemaradás pótolható; — kéthavonként megrendezendő mun­kaértekezletek szervezésében, melyeknek célja a foganatosított intézkedések haté­konyságának felmérése; — olyan munkacsoportok létesítésében, melyek pedagógiai felolvasás formájában dolgozzák fel a munkás-paraszt szárma­zású tanulókkal való külön gondoskodás tapasztalatait! Milyen feladat vár az osztályfőnökökre a munkás-paraszt származású tanulókról való céltudatos gondoskodás folyamatá­ban? Nekik van a legnagyobb lehetősé­gük arra, hogy egy-egy tanulóról sokrétű információt szerezzenek, illetve a sikeres munkavégzésre irányuló sokrétű tevé­kenységet koordinálják. Ebből a célból: — fel kell dolgozniuk a tanuló szociá­lis környezetére vonatkozó adatokat (fel­használva az alapiskolából érkező kom­plex értékelés adatait), javaslatokat kell tenniük az eredményes tanulást gátló té­nyezők eltávolítására; — beszélgetést kell folytatniuk a tanu­lók szüleivel, ami főleg a visszamaradt tanulók esetében mellőzhetetlen: — rendszeresen követniük kell a tanu­lók előmeneteléntk alakulását (konzultá­ciót szervezni az osztály pedagógusaival; tanulókat bíznak meg, akik feljegyzik az előmenetel alakulását); — megbeszélések alkalmával kutatják a visszamaradás okait egy-egy tantárgy­ból; — koordinálják az osztálytanítók tevé­kenységét, hogy ezáltal elejét vegyék a nem kívánatos pedagógiai szempontból helytelen megterhelésnek; — egyéni, illetve csoportos konzultá­ciót szerveznek, valamint biztosítják az önkéntes segítségnyújtást az osztálytársak részéről; — — segítséget nyújtanak az ésszerű napi program kidolgozásában; — mindent elkövetnek a tudásvágy és a továbbtanulási igény elmélyítése érdeké­ben ; — megszervezik a rendszeres osztály­értekezleteket, melyeknek célja a fogana­tosított intézkedések hatékonyságának a felmérése, megvitatása. A munkás-paraszt származású tanulók eredményes tevékenységét minden peda­gógus jelentős mértékben befolyásolhat­ja. Ám a pedagógus e követelmény telje­sítését csak abban az esetben biztosítja maradéktalanul, ha: — segíti a visszamaradt tanulókat a tananyag lényegének elsajátításában (egyéni, illetve csoportos konzultációk ál­tal); — ismerteti és a tanulókkal elsajátít­tatja tantárgyának legcélravezetőbb tanu­lási módját, a tankönyvvel és a segédiro­dalommal való bánásmódot, a jegyzetelés technikáját; — önálló tevékenységre ösztönzi, veze­ti tanulóit; — elmélyíti a tanulók érdeklődését a szükséges szaklapok és szakirodalom iránt (mindent elkövet annak érdekében, hogy a diákkönyvtár állománya szaktárgyával kapcsolatos művekkel bővüljön —, egy- egy titulust lehetőleg több példányban szükséges biztosítani); 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom