Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-09-01 / 1. szám - A Pedagógiai Kutató Intézet módszertani utasításai az 1973/74-es iskolai évre

5. évben a gyakorlást, s ezzel felére rövidítik a képzési időt. (Mindezt persze csak kellő körültekintéssel és a pozitív nevelési helyzet biztosításával lehet elérni! ) A szakirodalomban ugyanis külön problémát jelent, hogy célravezető-e a gyakorlás egyenletes — a heti óraszámnak megfelelően például kilenc éven át egyenletesen tartó 2—3 óra elosztása. A kutatások szerint inkább a kezdetben van szükség a gyakorlási idő többségére, s egy kritikus értéken és egy bizonyos tudásszinten túl már kevesebb gyakorlás is elégséges lenne. A nemzetiségi iskolák gyakorlata viszont ezzel szemben az óratervek készítése során a többség nyelvének elsajátítását az első osztálytól az utolsóig a „divergencia elvének“ megfelelően komponálja meg (az első osztály aránylag kis óraszáma a felsőbb osztályokban nagyobbodik, sőt több más tantárgyra is kiterjedhet, mint pl. a Szovjetunióban). A mi — saját tapasztalataink alapján kikísérletezett — gyakorlatunk a következő: elvünk, hogy minden nap találkozzék a tanuló a szlovák nyelvvel, s ezt így javasoljuk megoldani:

A heti óraszám

Hétfő

Kedd

Szerda

:0

Č3 JéJ

■л :o u

Péntek

1 У2

Уг

+

Уг

+

Уг

2

1/2

+

1

+

Уг

3

Уг

Уг

1

1/2

Уг

4

Уг

1

1

1

Уг

5

1

1

1

1

1

+ Az olvasás vagy a tárgyi ismeretekből „lecsípett“ 10 percek (az első és a második osztályban). А Уг órákat elsősorban a zenei neveléssel és az írással javasoljuk osztani, de a külföldi tapasztalatok alapján az olvasással vagy a számolással is oszthatjuk a beszédgyakorlatokat.

Javaslatunk a beszédkészségfejlődés „kritikus időszaka“ szempontjából még sok külön vizsgálatot igényel. Huzamos gyakorlás után ugyanis néha egy-egy új gyakorlat (a tanítás-tanulás folyamatában a szakirodalom ezeket, kis lökéseknek nevezi) a tanulók teljesítményében

gyökeres változást eredményezhet. (Ilyenkor, pl. egy érdekes dramatizáció segítségével billen át a nyelvi anyag az au- tomatizáció kritikus pontján.) Tehát a begyakorlások hatékonyságát nyilván nem lehet elszigetelten, csupán a frekvencia szempontjából vizsgálni, még ha el is ismerjük: ez nem elhanyagolható szempont. Éppen ezért változatossá kell tenni a heti öt foglalkozást. Minden foglalkozásnak — egymástól eltérően — a nyelvtanoktatás más-más mozzanatát kellene hangsúlyoznia, más-más módszerrel kellene foglalkoztatni a tanulókat ás más óratípussal tanítani stb. A tanítás „heti egységének“ ilyen megkomponálása bizonyára hozzájárulhatna, hogy a tanuló ne gyötrődjék esetleg évekig a szlovákul szólás „kritikus pontja“ előtt.

4. A fent elmondottak értelmében a SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma

a) utasítja a magyar tanítási nyelvű alapiskolák igazgatóságait, hogy e módszertani levelet, kibővítve a Képes Nyelvkönyv I. és II. a Tanítók kézikönyvében (SPN, Bratislava) az órarendről és a készségfejlődés kialakulási görbéjéről írottakkal, tárgyalja meg az alsótagozatos tanítók pedagógiai tanácsülésén;

b) utasítja az 1., 2. és 3-ik osztályokban tanító pedagógusokat, hogy tegyék a szlovák (beszédgyakorlatokat) mindennapos foglalkozássá. Ezt a módszertani levélben megadott modell szerint kell megoldani. Az órarendben a mindennapos foglalkozásokat fel kell tüntetni, és mindezt a kézikönyvek utasításainak pontos betartásával kell realizálni;

c) javasolja, hogy az alapiskolák 4. és 5. osztályaiban is vezessék be a szlovák nyelv mindennapos foglalkozását;

d) utasítja a kerületi és a járási tanfelügyelőket, valamint az iskolák igazgatóságát, hogy a fenti utasításokat hathatósan ellenőrizzék és a javaslatokat kellő módszertani szakértelemmel támasszák alá.

Ez az utasítás és javaslat egyelőre csak a teljesen osztott alapiskolák pedagógusai számára érvényes. Az osztatlan vagy a részben osztott iskolák hasonlóan oldják meg ezt a feladatot is, mint a számtan, az írás-olvasás tanításának óra- és tantervi, valamint órarendi kérdéseit.

15