Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-09-01 / 1. szám - Módszertani útmutató a szlovák nyelv oktatásához a 3. osztályban (folyt)
MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ a szlovák nyelv oktatásához a 3. osztályban (Folytatás) AZ OLVASÄS A nyelvi alapkészségek kialakításában az olvasás a középső helyet foglalja el. Megelőzi őt a beszéd, követi az írás. Tanulóink abban az előnyös helyzetben vannak, hogy anyanyelvükön már tudnak olvasni, s a beszéd útján ismerik a célnyelv alapjait. Az olvasás pszichofizikai- lag bonyolult művelet. Egyesíti a látási, a hallási analizátorokat és működteti az artikulációs fonomotorikus mechanizmust. A fokozatosság elve megkívánja, hogy az első időszakban csak olyan írásképeket (szavakat, szócsoportokat) olvassunk, amelyeket a hallás, a beszéd folytán már ismernek a tanulók. A tantervi követelmények, a didaktikai alapelvek, a szervezési lehetőségek szabják meg az olvasás metodikai formáit, amelyek lehetnek: hangos — csendes olvasás egyéni — karban való olvasás monológus — dramatizált olvasás szervezett — improvizált olvasás ellenőrzött — önálló olvasás analitikus — szintetikus olvasás. A formák alkalmazását a tantervi cél, a megadott feladatok és a helyi adottságok határozzák meg. Az olvasás két pilléren nyugszik. A kezdő időszakban inkább az olvasástechnika, később fokozatosan a tartalmi megértés jut előtérbe. A cél mindig e kettő eredője: a szövegértő olvasás. Az olvasástechnika 4 feladat megoldását követeli meg. Ezek: a) az íráskép látási értékelése b) az íráskép és a hangkép összekapcsolása c) az olvasás5 látótér tágítása d) a szövegértő olvasás ütemének növelése. Az olvasásnak a 3. osztályban nagy előnyére válik, hogy a tanulók a szóbeli kezdő szakasz idején az írásképeknek megfelelő hangképeket hallották, kiejtették és ismételték. Éppen ezért nem is részletezzük, pl. a kiejtés tanítását, mert feltételezzük, hogy az első két évben a pedagógusok ezen a területen jelentős eredményt értek el. A két évi beszélgetés után a tanulók az olvasáskor ráismernek, azonosítanak és felújítanak olyan szavakat, szócsoportokat, mondatokat, amelyeket számtalanszor hallottak, kimondottak. Ezért az írásképből nem kell levezetnünk a hangképet. Az olvasás első nehézsége akkor jelentkezik, amikor a tanuló az anyanyelvétől eltérő írásképbs ütközik. A magyarban nem szereplő írásjegyek lelassítják az olvasást. Ezért kívánatos, hogy a kontrasztív alapon nehézséget okozó főbb olvasási szabályokat kiemeljük, tudatosítsuk és általánosítsuk. Az olvasási formák lehetnek egyéniek és kollektivek. A hangos olvasás útján alakítjuk ki és ellenőrizzük az olvasási technikát. A hangos olvasás révén fejlesztjük a beszéd- technikát, gyakoroltatjuk a helyes kiejtést, a hanglejtést és a beszédritmust. A félhangos olvasás a tényanyag rögzítését szolgálja. A tanulás ugyanis multi- szenzorikus, azaz a látás, a hallás, a szájmozgás közreműködésével történik. A csendes olvasás az olvasás magasabb szintje. Értéke abban rejlik, hogy gyorsítja az ütemet, és a figyelmet a tartalomra összpontosítja. A csendes olvasás nélkülözhetetlen pl. az osztatlan és a részben osztott iskolákban. A kórusolvasás elősegíti a beszédgátlások leküzdését, elmélyíti a beszéddallamot. Amíg az említett formák inkább az olvasástechnika csiszolását szolgálják, addig a szövegmegértés szempontjából az olvasásnak két formáját emeljük ki: a szintetikus és az analitikus olvasást. Az analitikus olvasást csak kivételes esetekben alkalmazzuk, amikor határozottan gyönge tudásszintű osztályban vagyunk s feltételezzük, hogy egynyelvű óravezetéssel a tanulóink nem tudnának megbirkózni az olvasmány anyagával, s nem jutnak el a szövegmegértéshez az anyanyelv segítsége nélkül. Az analitikus olvasás így előkészület a szintetikus olvasáshoz. A szintetikus olvasás alapjait a szóbeli kezdő szakasz kiválóan lerakta. A szintetikus olvasás a legjobb eszköz arra, hogy 16
