Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-12-01 / 4. szám - Vörös Vince: A magyar nemzetiségű tanulók száma iskoláinkban

nek a társadalmi igénynek kielégíté­sét segítette elő a technika fejlődése, mely lehetővé tette a beszélt nyelv korlátlan megörökítését és vizsgála­tát (a nyelvész, de a tanuló is a fel­vett hiteles hangképet számtalanszor visszajátszhatja). Ha ehhez hozzávesz- sziik még a vetítőgép által nyújtott lehetőséget, amelynek segítségével a mondat tartalmát magyarázó, az el­hangzottakhoz illő szituációt kivetít­hetjük, s ezáltal tág teret adunk a be­szédet kiegészítő gesztusoknak, moz­dulatoknak, hangulatnak, máris előt­tünk áll a modern AVSG-módszer ösz- szes alapvető mozzanata. A módszer kialakulásának az adta az első impulzust, hogy az ötvenes években Gougenheim professzor veze­tésével vizsgálatot végeztek: melyek a leggyakrabban használt szavak, ki­fejezések. Ezt eddig csak írásos fel­jegyzések alapján végezték, a magne­tofon viszont a kilátás területét kor­látlanul kiszélesítette. Végső kutatási céljuk az volt, hogy miképpen teremt­hetnének egy olyan nyelvoktatási módszert, amely a rendkívül gyorsan megváltozott körülményeknek megfe­lel. Ennek a munkának az eredménye a német, francia, angol, orosz, (euró­pai- és a dél-amerikai) spanyol, a hé­ber (ti. Izraelben a holt héber nyelv a hivatalos államnyelv), a holland, a svéd, a portugál nyelvkönyv. A leg­ismertebb a Crédif francia nyelvű tan­könyve a „Voix et Images de France“. AVSG-módszerrel iskolai nyelvköny­vek is készültek, pl. egy kitűnő kur­zus az óvodások számára; az alapis­kola 5. osztálytól kezdve pedig a „Parlons francais“ és a gimnáziumok számára, mint a második nyelv taní­tásához, az angol, francia, német, olasz és orosz nyelvkönyvek. Erre a tapasztalatra kapcsolt rá az említett audio-orális nyelvkurzus két Képes Nyelvkönyve is, melyet ha­zánkban a magyar tanítási nyelvű is­kolákban a szlovák, az ukrán tanítási nyelvű iskolákban az ukrán (mint nyelvoktató) és a szlovák nyelvokta­táshoz használunk. A tankönyv alkotása során nagyon sok problémával kellett megküzdeni. Alapvető tényként ezúton is hangsú­lyozni kívánjuk: az ember társas lény, ezért választottuk a párbeszédet ala­pul. A megfelelő formába illesztett párbeszéd magába foglalhatja mind­azokat az elemeket, amelyek követ­kezménye az intonáció. Az intonáció segítségével el lehet érni, hogy a ta­nuló rövidíteni tud, azaz az egyes fo­némákat helyesebben tudja kiejteni. A szituációt a nyelvkönyv képsora (és az ehhez készült diafilm) mutatja be. A megtervezett — és szigorúan betar­tandó — mondatmodellek bizonyos mennyiségű nyelvtani struktúrát és szókincset tartalmaznak. A szerzők részére a legnagyobb el­ismerés: a tanítók szellemesen, jóked­vűen magyaráznak, találékonyak, a ta­nulókat szóra bírják s megismertettük velük a szlovákul (a célnyelven) szó­lás örömét. Így válhat a tanulás a ta­nulók számára élménnyé, így szülhet a tanultság újabb tanulási igényt. Ez pedig már túlnő egy tantárgy jelentő­ségén, hiszen ezzel a szocialista em­ber személyiségének egyik fontos vo­nását, a többre, a jobbra törés igényét alapozhatjuk meg. MÖZSI FERENC, kandidátus A MAGYAR NEMZETISÉGŰ TANULÓK SZÁMA ISKOLÁINKBAN A csehszlovák iskolaügy évről évre fejlődik, az ország isko­lapolitikájában örvendetes előrehaladás tapasztalható. A kormányzat fokoza­tosan nagyobb és nagyobb összegeket fordít a közoktatásra. Az ifjúság neve­lése és az ezzel összefüggő tanítóképzés, tankönyv- és segédeszközellátás, új közoktatási objektumok és iskolák építése, mind a csehszlovákiai iskolapoli­tika fejlődését jelzi. 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom