Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 2. szám - Horváth István: Megjegyzések a német birtokos névmás tanításához / Középiskoláink számára

A fent említett birtokviszonyt a magyar­ban az apa háza szerkezettel fejezzük ki. Itt a birtokos változatlan és a tulajdon változik meg azáltal, hogy birtokos sze­mélyragot kap. A török nyelv is ugyan­olyan típusú és így szerkezetileg is meg­egyezik a magyarral: baba évi (baba — apa, ev — ház, -i az egyes szám 3-ik sze­mélyének birtokos személyragja.)2 A héberben, mint sémi nyelvben, szintén a tudajdon változik meg: beth haab (hé­berül a ház bajith, ez az úgynvezett sta­tus absolutus, valakinek a háza pedig beth, űn. status constructus, ha- határo­zott névelő, ab — apa).3 Kiindulva abból, amit az indoeurópai nyelvek birtokviszony kifejezési módjáról mondtunk, nem látszanak logikátlanoknak pl. a szlovákban a következő szerkezetek sem: dom mňa, dom teba, dom jeho, jej stb. abban az esetben, ha a ház az én (szí. ja), te (szí. ty), ő (szí. on, ona, ono) stb. tulajdonát képezi. A birtokviszony ilyenféle kifejezése az 1. és 2. személyben mind a szlovák, mind némely más indo­európai nyelvben szokatlan, de a 3-ik személyben elég csak felcserélni a szó­rendet, és már is megkapjuk a szlovák nyelv fent már említett jeho dom, jej dom, ich dom normális szerkezetét. Ha azonban közelebbről megfigyeljük az egyes és a többes szám 1. és 2. sze­mélyének birtokos névmását, megállapít­hatjuk annak feltűnő hasonlóságát a meg­felelő személyes névmás genitívuszával. Például: személyes annak névmás: genitívusza: a szlovákban: ja mňa ty teba my nás vy vás a latinban: ego m ei tu tin nos nostri YOS vestri Illusztrációként csak két nyelvet emlí­tettünk, de hasonló összefüggéseket más indoeurópai nyelvben is találhatnánk. Az említett hasonlóság nem véletlen. A. ERHART a brnói egyetem komparatistája megállapítja a birtokos névmásról, hogy az a személyes névmás tövéből képzett melléknév.4 Nagy azonban azoknak a nyel­vészeknek a száma, akik a birtokos név­más eredetét közvetlenül a személyes névmás genitívuszában látják. Például W. JUNG határozottan kijelenti: „Das Posses­sivpronomen (das besitzanzeigende Für­wort hängt geschichtlich und sachlich mit dem Personalpronomen zusammen. Es ist aus dem Genitiv des Personalpronomens... abgleitet.“5 Ugyanazt állítja HEYSE is: „Die adjektivischen Pronomina oder Pro­nominal-Adjektive, welche den Gegen­stand, mit dem sie verbunden werden, als einer der drei Personen angehörig dar­stellen, sind aus den Genitiven der persönlichen Fürwort er (kie­melve HEYSE által) (mein, dein, sein, un­ser, euer, ihr) entstanden, indem diese Genitive die Bedeutung und Gestalt von Adjektiven angenommen haben.“6 Lábjegy­zetben HEYSE azonban ehhez hozzáteszi: „Allerdings kann es als fraglich hingestellt werden, ob die Possessivpronomina unmit­telbar aus den Genitiven gebildet wurden; doch liegt ihre Beziehung zu diesen Geni­birtokos névmás: môj, moja, moje tvoj, tvoja, tvoje náš, naša, naše váš, vaša, vaše meus, mea, meum tuus, tua, tuum noster, nostra, nostrum vester, vestra, vestrum tiven klar erkannt vor. Vgl. Weinhold, Mhd. Gramm. § 480, sowie Bopp, Gramm. § 408.“7 Véleménye szerint tehát csak az a körülmény lehet kérdéses, hogy a bir­tokos névmás közvetlenül a birtokos eset­ből lett képezve, annak kapcsolata azon­ban a genitívusszal teljesen világos. Azt a nézetet, hogy az indoeurópai nyelvekben a birtokos névmás a személyes névmás genitívuszából keletkezett, már azért is elfogadhatjuk, mert — ahogyan azt már előbb is említettük — ezekben a nyelvekben a birtokviszonyt genitívusz- szal fejezzük ki. Ragyogó bizonyíték erre az ógörög nyelv, amelyben az ún. birtokviszonyt je­lölő hangsúlytalan kifejezésekben a bir­tokos névmás helyett a megfelelő szemé­lyes névmás genitívuszát használták: ho patér mu — az apám (mu az ego — én személyes névmás genitívusza; szlovák fordítással ezt jobban lehet szemléltetni, ahol szószerint ez az otec mňa-nak felei meg), ho patér szu — az apád (szí. otec teba), ho patér autu — az apja (a fiúé), (szí. otec jeho), h. p. autész — az apja leányé), (szí. otec jej), h. p. hémón — az apánk (szl. otec nás), h. p. hiimón — az apátok (szl. otec vás), h. p. autón (sz, otec ich).6 Példaként megemlíthetjük itt azt a szép és nagyon tanulságos jelszót is, amelyet Görögország államcímerén ol­55

Next

/
Oldalképek
Tartalom