Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Horváth István: Megjegyzések a német birtokos névmás tanításához / Középiskoláink számára
A fent említett birtokviszonyt a magyarban az apa háza szerkezettel fejezzük ki. Itt a birtokos változatlan és a tulajdon változik meg azáltal, hogy birtokos személyragot kap. A török nyelv is ugyanolyan típusú és így szerkezetileg is megegyezik a magyarral: baba évi (baba — apa, ev — ház, -i az egyes szám 3-ik személyének birtokos személyragja.)2 A héberben, mint sémi nyelvben, szintén a tudajdon változik meg: beth haab (héberül a ház bajith, ez az úgynvezett status absolutus, valakinek a háza pedig beth, űn. status constructus, ha- határozott névelő, ab — apa).3 Kiindulva abból, amit az indoeurópai nyelvek birtokviszony kifejezési módjáról mondtunk, nem látszanak logikátlanoknak pl. a szlovákban a következő szerkezetek sem: dom mňa, dom teba, dom jeho, jej stb. abban az esetben, ha a ház az én (szí. ja), te (szí. ty), ő (szí. on, ona, ono) stb. tulajdonát képezi. A birtokviszony ilyenféle kifejezése az 1. és 2. személyben mind a szlovák, mind némely más indoeurópai nyelvben szokatlan, de a 3-ik személyben elég csak felcserélni a szórendet, és már is megkapjuk a szlovák nyelv fent már említett jeho dom, jej dom, ich dom normális szerkezetét. Ha azonban közelebbről megfigyeljük az egyes és a többes szám 1. és 2. személyének birtokos névmását, megállapíthatjuk annak feltűnő hasonlóságát a megfelelő személyes névmás genitívuszával. Például: személyes annak névmás: genitívusza: a szlovákban: ja mňa ty teba my nás vy vás a latinban: ego m ei tu tin nos nostri YOS vestri Illusztrációként csak két nyelvet említettünk, de hasonló összefüggéseket más indoeurópai nyelvben is találhatnánk. Az említett hasonlóság nem véletlen. A. ERHART a brnói egyetem komparatistája megállapítja a birtokos névmásról, hogy az a személyes névmás tövéből képzett melléknév.4 Nagy azonban azoknak a nyelvészeknek a száma, akik a birtokos névmás eredetét közvetlenül a személyes névmás genitívuszában látják. Például W. JUNG határozottan kijelenti: „Das Possessivpronomen (das besitzanzeigende Fürwort hängt geschichtlich und sachlich mit dem Personalpronomen zusammen. Es ist aus dem Genitiv des Personalpronomens... abgleitet.“5 Ugyanazt állítja HEYSE is: „Die adjektivischen Pronomina oder Pronominal-Adjektive, welche den Gegenstand, mit dem sie verbunden werden, als einer der drei Personen angehörig darstellen, sind aus den Genitiven der persönlichen Fürwort er (kiemelve HEYSE által) (mein, dein, sein, unser, euer, ihr) entstanden, indem diese Genitive die Bedeutung und Gestalt von Adjektiven angenommen haben.“6 Lábjegyzetben HEYSE azonban ehhez hozzáteszi: „Allerdings kann es als fraglich hingestellt werden, ob die Possessivpronomina unmittelbar aus den Genitiven gebildet wurden; doch liegt ihre Beziehung zu diesen Genibirtokos névmás: môj, moja, moje tvoj, tvoja, tvoje náš, naša, naše váš, vaša, vaše meus, mea, meum tuus, tua, tuum noster, nostra, nostrum vester, vestra, vestrum tiven klar erkannt vor. Vgl. Weinhold, Mhd. Gramm. § 480, sowie Bopp, Gramm. § 408.“7 Véleménye szerint tehát csak az a körülmény lehet kérdéses, hogy a birtokos névmás közvetlenül a birtokos esetből lett képezve, annak kapcsolata azonban a genitívusszal teljesen világos. Azt a nézetet, hogy az indoeurópai nyelvekben a birtokos névmás a személyes névmás genitívuszából keletkezett, már azért is elfogadhatjuk, mert — ahogyan azt már előbb is említettük — ezekben a nyelvekben a birtokviszonyt genitívusz- szal fejezzük ki. Ragyogó bizonyíték erre az ógörög nyelv, amelyben az ún. birtokviszonyt jelölő hangsúlytalan kifejezésekben a birtokos névmás helyett a megfelelő személyes névmás genitívuszát használták: ho patér mu — az apám (mu az ego — én személyes névmás genitívusza; szlovák fordítással ezt jobban lehet szemléltetni, ahol szószerint ez az otec mňa-nak felei meg), ho patér szu — az apád (szí. otec teba), ho patér autu — az apja (a fiúé), (szí. otec jeho), h. p. autész — az apja leányé), (szí. otec jej), h. p. hémón — az apánk (szl. otec nás), h. p. hiimón — az apátok (szl. otec vás), h. p. autón (sz, otec ich).6 Példaként megemlíthetjük itt azt a szép és nagyon tanulságos jelszót is, amelyet Görögország államcímerén ol55
