Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Horváth István: Megjegyzések a német birtokos névmás tanításához / Középiskoláink számára
vashatunk: „Iszkhüsz mu hé agapé tu lau.“ — „Az én szilárdságom a nép sze- retete.“ (szí. szószerint: Siia mňa...). Lássuk most, hogy hogyan fejlődött ki a birtokos névmás a németben. Az ófelnémetben a személyes névmás ragozása a következő volt: ih (én), gén. min — dü, du (te), gén. din — ér (ő, hn.), gén. sin — siu, si, si (ő, nn.), gén. ira, iru, iro — iz (ő, sn.), gén. is, és (sin) — wir (mi), gen unser — ir (ti), gén. iuwer) — sie (ők, hn.), gén. iro — sie (ők, nn.), gén. iro — siu (ők, sn.), gén. iro. A ófelnémetben birtokos névmásként a következő alakokat használták: miner, miniu, minaz; unserer, unseriu, unseraz; iuwerer, iuweriu, iuweraz, stb. Ehhez HEYSE azonban megjegyzi: „Doch wurden im Nominativ Sing, (wie noch jetzt im Neuhochdeutschen) gewöhlich die lautgesetzlichen alten Formen min ... din, unser angewandt.“9 A nőnemben és az egész többes számban az ófelnémetben nem volt önálló birtokos névmás. Az egyes szám nőnemében a siu (ő, nn.) személyes névmás genitívu- szát ira (lat. eius) és az egész többes számban úgyszintén az iro (lat. eorum, earum, eorum) genitívuszt használták.10 A középfelnémetben a személyes névmások birtokos esetei a következők voltak: min, din, sin, ir, és (sin), unser, iuwer, ir, és ugyanígy hangzottak a birtokos névmások is.11 Ennek a nyomai megmaradtak az újfelnémetben is, ahogyan arra W. JUNG is rámutatott: „Die jetzt selteneren Formen mein, dein, sein im Genitiv Singular sind die ursprünglichen.“12 Például: Vergiss mein nicht! (Ne feledkezzél meg rólam!) (Vö. a közismert virágnevet is Vergissmeinnicht — nefelejts — Míosotis). Gedenke mein! (Emlékezzél meg rólam, gondolj rám!) Ahogy látjuk, eredetileg a személyes névmás genitívuszából is hiányzott az -er végződés. Ez ugyanis újabb keletű jelenség, és csak a kfn. időszak későbbi szakaszában találkozunk vele. Luther a deiner alakot például csak egyszer használta a bibliában (Móz. V., 13, 17) és a meiner alakot egyszer sem.13 A nyelvészeti problematika módszertani alkalmazása Eddig a német birtokos névmásnak csak a nyelvészeti problematikájával foglalkoztunk. A továbbiakban rámutatunk arra, hogy hogyan lehet a fent említett nyelvészeti törvényszerűségeket a német birtokos névmás tanításánál alkalmazni. Ez a módszer manapság az egész világon a z idegen nyelvek tanításának nyelvészeti alapjai néven közismert és igen gyakran használják. Ebben az összefüggésben a legújabb módszertani irodalomban lingvodidaktikai problémákról beszélnek. A német birtokos névmás tanításával kapcsolatban az említett nyelvészeti törvényszerűségekből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1. A birtokos névmást csak azután vegyük át, miután a személyes névmás ragozását már alaposan begyakoroltattuk a tanulókkal. 2. A személyes névmás ragozásánál az egyes eseteket ne válasszuk el egymástól. Szükséges, hogy legalább a személyes névmás nominatívuszát és genitívuszát egyszerre vegyük át. 3. A birtokos névmás tanításánál a személyes névmás genitívuszából kell kiindulni. A tanulókat figyelmeztetjük arra, hogy a birtokos névmás egyes számú hím- és semleges nemű alakját a megfelelő személyes névmás genitívuszából az -er végződés elhagyásával kapjuk meg. Csak a többes szám 1. és 2. személyének birtokos esete azonos a birtokos névmással. Az így kapott birtokos névmáshoz a nőnem és a többes szám nominatívuszá- ban -e végződést teszünk. 4. A birtokos névmást nem külön, hanem csak a személyes névmással kapcsolatban vesszük át a következőképpen: személyes névmás: a személyes névmás genitívusza: birtokos névmás: ich mein-er mein, mein-e, mein du dein-er dein, dein-e, dein er sein-er sein, sein-e, sein sie ihr-er ihr, ihr-e, ihr es sein-er sein, sein-e, sein wir unser! unser, unser-e, unser ihr euer! euer, eu(e)r-e, euer sie ihr-er ihr, ihr-e, ihr Sie Ihr-er Ihr, Ihr-e, Ihr 56
