Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Hasák Vilmos: A februári győzelem tükröződése az oktató-nevelő munkában
Mielőtt azonban, a tankönyvek alapján, néhány lehetőségre konkrétabban is rámutatnánk, nézzük azokat a fontosabb szempontokat, amelyek segítséget nyújthatnak majd a tananyag elemzésében, illetve annak szelektálása során: — Kik és mit akartak elérni 1948 februárjában? — Milyen társadalmi, gazdasági és politikai változás jött létre február után? — Ki vette kezébe a hatalmat? — Kié lett a föld, a gyár? — Hogyan változott meg 1948 februárja után a nemzetiségek élete hazánkban? Ha tehát ilyen szempontokból vizsgáljuk az irodalmi olvasmányokat, az irodalom tananyagát, bizonyára szélesebb és mélyebb kép tárul a tanulók elé az 1948-as februári eseményekről és hatásukról. 1948 Győzelmes Februárjának üzenete ma is él, hatása és eredményei naponta lemérhetők, ezért főleg a jelenkori irodalmi művekben tükröződik a legjobban. A 6. és 7. osztályban több témakör (Képek a gyerekek életéből a szocializmusban; Képek a gyermekek életéből a tőkés uralom alatt; képek hazánk népeinek életéből, harcaiból és .építő munkájáról) olvasmánya nagyszerű lehetőséget nyújt az említett nevelői szempontok kiaknázására. Amikor a múltról beszélünk (Bábi Tibor: Majori gyerek, Móra Ferenc: A csaló, Szabó Béla: Csöpi; Ady Endre: Proletár fiú verse és még sorolhatnánk), kétségtelenül mindig megidézhetjük a jelent számos vonatkozásban, különböző megvilágításban. E téren az olvasmányt feldolgozó kérdések is sokat segíthetnek, pl.: Miért szebb és jobb mai életünk? Kinek köszönhetjük ezt? stb. Igaz, ezekre az olvasmányokra inkább már csak utalhatunk, mivel azok a tananyag első részében találhatók, viszont hogy felelevenítsük és összehasonlítsuk más szemelvényekkel, házi olvasmányként újra elolvastathatjuk. Jobban kihasználhatjuk majd a tankönyv utolsó tárgykörének olvasmányait, de azok közül is leginkább Fraňo Kráľ: Mese a tóparton; Július Fučík: Üzenet az élőknek, Peter Jilemnický: Jankó; Miloš Krno: Visszajövök c. szemelvényeket és Ozsvald Árpád: Hazatérés c. versét. A 7.-es tankönyvnek szintén az utolsó fejezetében találjuk a mának, illetve a közelmúltnak leghívebb tükrözését, amely szintén alkalmat nyújt a fentebb említett nevelői célok, nevelői ráhatás kiaknázására (Miloš Krno: A hős utolsó harca; Peter Jilemnický: Az ifjú hős; Vladimír Reisel: így jöttek hozzánk; Csontos Vilmos: Ember vagyok; Bábi Tibor: Azért; Vojtech Mihálik: Prága stb.). A 8. és 9. osztály tananyagának időrendi elrendezése bizonyos nehézséget okoz ebből a szempontból. Ui. a 8. osztály tananyaga Gárdonyi Gézával zárul, s ezért itt nehezebb követni a nevelői hatásnak azokat a szempontjait, amelyek a februári eseményekkel vannak, illetve lehetnek összefüggésben. Ebben az osztályban elsősorban a tanulók egyéni és házi olvasmányaira építhet a tanító, és e célból főleg az irodalommal való alkalmi nevelésre szánt órákat használhatja fel. A 9. osztályban az 1945 utáni szocialista irodalomban számos lehetőség adódik az eszmei nevelés sokoldalú kiaknázására. A két világháború közötti korszak irodalmában találjuk pl. Jifí Wolker: Ballada a fűtő szemeiről és a Röntgen előtt c. verseit, bennük ilyen sorokat: „A munkás halhatatlan, a munka él“, melyek önmagukért beszélnek. A munkást a kapitalizmus idején kizsákmányolták, a dolgozók élete állandó gürcölés volt — és mindig másra, ezért a munkásban gyűlölet és harag élt az elnyomók ellen. Ezt a kizsákmányolást és gürcölést szüntette meg 1948 februárja. Hasonló gondolatokat találunk Frano Král: A kaszás, Forbáth Imre: Utcaseprők dala c. versében; más vonatkozásban a puszták és tanyák népeinek sivár, nehéz életét idéző Puszták népe c. részletben is (Illyés Gyula). 170
