Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1973-02-01 / 6. szám - Hasák Vilmos: A februári győzelem tükröződése az oktató-nevelő munkában
A februári események megváltoztatták az ország nemzetiségi politikáját is. A proletár nemzetköziséget, a más nemzetek iránti tiszteletet és emberszere- xetet hangsúlyozva jól kihasználhatjuk Fábry Zoltán: Fučík és a magyarok c. írását és, természetesen, magát Fučíkot. Más vonatkozásban, de szoros összefüggésben a februári eseményekkel tárgyalhatjuk a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló írásokat (Jilemnický: Diákok; Az utolsó napok; Fraňo Kráľ: A legfiatalabb szlovák partizán), hiszen a Győzelmes Február logikus történelmi következménye a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Más, de mégis hasonló a helyzet a középiskolai (gimnáziumi) tananyaggal, ahol ez az időrendet követi, tehát csak az utolsó, a negyedik osztályban ér eí a mába. A kizárólagosan magyar, illetve világirodalmi művekre épülő irodalomtanítás nem tartalmaz olyan műveket, amelyek közvetlenül lehetőséget nyújtanának a februári események applikálására. Ez azonban nem zárja ki azoknak a marxista-leninista szempontoknak az érvényesítését, amelyekről már a korábbiakban szó volt, s így az események és az egyes szemelvények között párhuzamot vonhatunk. Ilyen szempontból pedig a jó tanító könnyen megtalálja a közös vonást 1948 februárja ,és Rousseau: Az emberek közötti egyenlőtlenségről; Csokonai: Jövendölés az első oskoláról a Somogybán; Széchenyi: Szózat Magyarország nemzetiségeihez; Petőfi, Arany, Ady és József Attila számos verse között, hogy Radnóti Miklós munkatáborokban való szenvedéseiről és haláláról, antifasiszta költészetéről és a csehszlovákiai magyar irodalomról, Fábryról, Győryről, Sellyéiről, Forbáthról ne is beszéljünk. A kapcsolatot és párhuzamot nemcsak az események közvetlen ábrázolásában kell keresnünk, hanem a tanulókkal észre kell vétetni az összefüggéseket ott is, ahol azok áttételesen, közvetve jelentkeznek. Az 1945 utáni szocialista irodalom pedig már számos alkalmat nyújt mind a tankönyvekben, mind a lapokban és folyóiratokban a februári eseményekkel kapcsolatos nevelési szempontok elmélyítésére és felhasználására. 1948 februárja így válik élővé és hatóvá ma is a magyar irodalomtanítás óráin, amikor ezeknek a sorsdöntő fontosságú eseményeknek 25. évfordulóját ünnepeljük. (T. L.) A szlovák nyelv tanításának az a fő célja, hogy a tanulók megtanuljanak szlovákul beszélni. Ez a cél viszont már eleve magába foglalja a hazaszeretetre, a szlovák nép szeretetére, nyelvének, kultúrájának tiszteletére és ápolására való nevelést. Minthogy azonban napjainkban hangsúlyozottan figyelmet kell szentelnünk az oktató-nevelő folyamatban a tanulók eszmeipolitikai nevelésének — s ez a követelmény egyaránt vonatkozik minden tantárgyra —, a szlovák nyelvi órákon is meg kell emlékeznünk az időszerű politikai eseményekről és a történelmi évfordulókról, különösen akkor, ha olyan jelentős eseményről van szó, mint a februári győzelem 25. évfordulója. A februári események méltatása, jelentőségének megértetése nem lehet csupán egy tanítási óra anyaga. A tanulókat az egész tanév folyamán úgy kell irányítani, hogy megértsék és tudatosítsák, mit jelent számukra a februári győzelem, hogy gondtalan, örömteli életüket ne tartsák természetes, magától értetődő dolognak, hanem lássák mögötte szüleik, nagyszüleik, hazánk dolgozó népe és kommunista pártja kemény harcát. A szlovák nyelvi órákon is sok alkalom nyílik arra, hogy tanulóink tudatosíthassák ezt a tényt. Erre a célra a legalkalmasabb és leghálásabb a gyermekek életéről szóló témakör. A témakörön belül tanulóink olvasnak, beszélgetnek örömteli életükről, meséket, elbeszéléseket olvasnak a gyermekek szomorú sorsáról a múltban (pl. Fraňo Kráľ: Jano, Cenkovej deti, Jančová: Stará mať rozpráva és hasonlók), összehasonlítják szüleik, nagyszüleik életét a sajátjukkal. Mindez hálával tölti el őket a dolgozó nép, szocialista rendszerünk és pártunk iránt, és gyűlöletet vált ki bennük a kapitalizmussal és az igazságtalansággal szemben. 171
