Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)

1973-02-01 / 6. szám - Onódi János 1927-1972

— a nemzetek és nemzetiségek kapcsolatában. Itt is meg kell kérdezni lelkiismeretünket, vajon ennek az elvnek szellemében cselekszünk-e min­denkor és következetesen? Különösen a vegyes lakosságú területeken!” Politikai területen nem becsülhetjük le az internacionalizmusra és a szocialista hazafiságra való nevelést. Látnunk kell, hogy a szocializmus az elmúlt 25 év alatt eltávolította azt a mesterséges falat, amely Cseh­szlovákia nemzeteit és nemzetiségeit elválasztotta egymástól. Nálunk a szocialista hazafiság, a közös haza tudata áldozatkész országépítő munkában nyer kifejezést. A szocializmus feltételei között a nemzetek és nemzetiségek fejlődésé­nek irányelve sokoldalú fejlődésük és kölcsönös közeledésük. Igaz, hogy a nemzetek és nemzetiségek közeledésének folyamata nem értelmez­hető leegyszerűsítve. Teljes mértékben érvényes Lenin elve, miszerint a nemzeti sajátosságok még jóval a szocializmus győzelme után is létez­ni fognak, hogy a sajátosságok elmosódása és felszámolása hosszantartó folyamat, és a szocialista nemzetek teljes fejlesztése útján valósítható meg. A dolgozók kölcsönös együttélésének, együvétartozásának és szoli­daritásának megszilárdításában nagy jelentősége van annak, hogy har­coljunk az ellen, ami nemzeteinket és nemzetiségeinket a múltban elválasztotta, és törekedjünk következetesen érvényesíteni népünk éle­tében és tudatában mindazt, ami minket a múltban összekötött és ma összeköt..hangsúlyozta az SZLKP KB novemberi plénuma, mely a ne­velésben számunkra a kor parancsa, tekintet nélkül, hogy a nemzetek vagy nemzetiség sorai közé tartozunk. Dr. ONÓDI JÁNOS 1927 — 1972 Mindnyájunkat váratlanul ért a meg­rendítő, szomorú hír: Onódi János halott! — Ez nem lehet..., ez nem igaz .. bizonyára csak tévedés —! — sikoltott fel a megdöbbenés lelkűnkben. De sajnos, igaz; 1972. december 13-án délután a kegyetlen halál korán és érthe­tetlenül lezárt egy fényes életpályát: Dr. Onódi János tanár, a példás pedagógus, az elvhű kommunista, lapunk szerkesztő- bizottságának tagja, a hűséges férj és sze­rető családapa, oly sokunk jó barátja — meghalt. Hogy is szokta mondani?: Két logikai­lag közvetlenül nem kapcsolódó dolog 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom