Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)

1972-03-01 / 7. szám - Mózsi Ferenc: Gondolatok az anyanyelv tanításáról

harmadik (az orosz) és a hetedik osztálytól — választható tantárgyként — a negyedik (angol, német, francia, spanyol) idegen nyelvet tanulja, ezért a nemzetiségi iskolák gyakorlatában még sürgetőbb igénnyel lép fel e kérdések megoldása ... ,

A fentiek figyelembe vétele, valamint a csehszlovákiai magyar iskolaügy lehetőségeinek mérlegelése alapján a legcélszerűbbnek és a leggazdaságosabbnak az a megoldás mutatkozik, hogy a magyar nyelv magyarországi tanterveit és tankönyveit — a fenti szempontok szerint „sajátunkká szelektáló adaptálással“ — vegyük át és használjuk hazánkban is.

Ügy véljük: nyelvészeink legsajá- tabb feladata, hogy a helyzet alapos ismerete alapján meghatározzák: mit

kell tenni annak érdekében, hogy az iskolai nyelvtani nézőpontot fokozatosan a nyelvművelési váltsa fel; mit kell (illetve mit lehet és érdemes) a jelenlegi tananyagból szelektálni; mit, milyen mélységben adaptálni és mit, milyen irányban továbbfejleszteni. Véleményünk szerint ez lehetne a biztosítéka a szlovákiai magyar anyanyelvi nevelés minden fölösleges „.ütemeltolódás nélküli“ fejlődésének, ezzel biztosíthatnánk a kétnyelvűséget is megbíró anyanyelvi alapozás korszerűségét, a tanítás-tanulás hatékonyságát, mert „ ... a nyelv közvetíti és tartja fenn az egyetemes és nemzeti kultúra kincseit, az anyanyelv megbízható ismerete nélkül nem lehet sem elsajátítani, sem gyarapítani a műveltség javait.16

Jegyzet — irodalom

1 Az anyanyelvi nevelés esetében az anyanyelv az oktatói-nevelői tevékenység tárgya, míg az anyanyelvű nevelés az oktató-nevelői tevékenység eszköze — azaz az iskola tanítási nyelve, (lásd: Deme László: Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról, Bratislava, Madách, 1970. 129—144. 1.)

2 Szende Aladár, Magyar nyelvőr, 1971, 222 1.

3 Vö. Fabricius Ferenc: Anyanyelvi nevelésünk ügyében. Valóság, 1969. 2. 65—74. 1.; Nagy Kálmán: Anyanyelvi nevelésünk ügyében. Vita Fabricius Ferenccel. Köznevelés, 1969. 11. 8—10. 1.; Fabricius Ferenc: Nyitott kapukat döngetek? Válasz Nagy Kálmánnak. U. o. 10—12: Hoffman Ottó: Még egyszer az anyanyelvi nevelésről. U. o. 1969. 19. 11—14. 1; Pásztor Emil: Hatékony-e anyanyelvi nevelésünk? U. o. 14.; Az V. nevelésügyi kongresszus előkészítő bizottságának tézisei (Kongresszusi Híradó 1969. 2. sz. 31. 1.); a Kodály Zoltán emlékpályázat eredménye (Magyar Nyelvőr 94, 1970. 324—33. 1.); valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaság nyelvoktatási szakosztályának állásfoglalása (1969. dec. 9.). PhDr. Štefan Peciar, CSc: Súčasná slovenská jazykoveda a škola — Korunk szlovák nyelvtudománya és az iskola (Slovenský jazyk a literatúra v škole, 1970. 4. sz. 97—104. 1.); V. Betáková Metodika slovenského jazyka v školách druhého cyklu — A szlovák nyelv tanításának módszertana a középiskolákban (Slovenské pedagogická nakladateľstvo, Bratislava 1970); Kultúra spisovnej slovenčiny — Az irodalmi nyelv kultúrája (az 1966 decemberében megtartott konferencián elhangzott tanulmányok gyűjteménye, Bratislava, 1967). Csupán témánkat érintő műveket idézzük a teljesség igénye nélkül.

4 Hoffmann-Temesi: Anyanyelvi nevelésünk egységéért és korszerűsítéséért (Magyar Nyelvőr, 1971, 3. sz. 325. 1.).

5 Stefan Peciar: Súčasná slovenská jazykoveda a škola — A jelenlegi szlovák nyelv- tudomány és az iskola (Slovenský jazyk a literatúra v škole, 1971. 4. sz. 100. 1.)

6 Vö. Fr. Miko: Űlohy školy pri osvojovaní si spisovného jazyka, — Az iskola feladata az irodalmi nyelv tanításában (Kultúra spisovnej slovenčiny, tanulmánygyűjtemény, Bratislava, 1967, 213. 1.)

' Vö. Pais Istvánnak a szlovákiai iskolák természettudományos tankönyveinek bírálatait a Szocialista Nevelés 1971. 1., 2., 4. számában.

8 ,,A kontrasztív elemzés mint nyelvtudományi fogalom a nyelvi összetevés utódjának felel meg. Gyakorlati alkalmazása pedig olyan problémák megoldását hivatott előmozdítani, amelyeket régebben az anyanyelvre való támaszkodás elvének a megvalósítása útján igyekezett megoldani a metodika.

A két (nyelvtudományi, illetve metodikai) elődjétől azonban számos nagyjelentőségű új jellemvonás különbözteti meg. Mindez tehát indokolja, hogy így, mint lényegében új fogalom, új elnevezést kapjon.

200