Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 10. szám - Sz.J.: A szabad idő eltöltéséről / Figyelő
ч A behelyettesítést mindössze háromig kellett folytatni, mert x = 3 esetében valamennyi együttható egész szám lesz. Tehát a reakcióegyenletes helyes felírása: 3N20 + 2NH3 -> 4N2 + 3H20 Két reakcióegyenlet algebrai módszerrel való megoldását mutattam be, s ha az első benyomás szerint ez talán nehézkes, hosszadalmas, de biztosan megváltozik a helyzet, ha majd а IX. évfolyam második féléve után, amikor a tanulók már ismerik az egyenletrendszer fogalmát, bemutatunk néhány példát, s látni fogjuk, hogy ez a rendszer érdeklődésre talál. Figyelő ________________________________________ A szabad idő eltöltéséről GYERMEKÜNK A család és az iskola képeslapja sokat foglalkozik a szabad idő célszerű kihasználásának kérdéseivel, mint napjaink e- gyik legidőszerűbb pedagógiai problémájával. E kérdés okos megoldásában fontos feladat jut a szülőknek is. Amíg kicsi a gyermek, az orvosok, az óvónők és a pszichológusok szüntelenül figyelmeztetik a szülőket, hogy a gyermek mozgás- és levegőigénye szinte kielégíthetetlen. Kezdetben a szülők szót is fogadnak, még esőben is levegőztetik a kicsit, esernyőt feszítve a kocsi fölé. De mire a gyermek nagyobbacska lesz, s a maga lábán is tud járni, mintha a szülők megfeledkeznének a „levegőztetésről“. A gyei meknek meg szinte eszébe sem jut, hogy gyalogolni jó. Az a baj, hogy csak küldjük és nem hívjuk őket, pedig a gyermek mozgásigénye nem csökkent, inkább a szülők életmódja változott meg. Nyugalmasabb a vasárnap, ha moziba mennek a gyerekek, vagy ha tévét néznek a lakásban. A szülőnek nem szabad sajnálnia az időt a gyermek célszerű szabad idei tévé kenységére, járjon sétálni, kirándulni vele. A gyermek nem a csendet, a nyugalmat, a magányt keresi pihenésül. A természetben sem felnőtt módjára gyönyörködik. Figyelmét apró felfedezések kötik le, tobozt, kavicsot, bogarat gyűjt. A nehezen megmászható hegyoldal, a sűrű erdei bozót érdekli, hiszen izgalmas minden, ami titkokat rejteget. S e kalandos kirándulások mély nyomokat hagynak a gyermekben. Megismerik a virágok, növények neveit, megismerik leveléről, terméséről a fát, észrevétlenül megtanulják, hogy amerre a fák oldala mohos, arra van észak — és még mennyi mindent! Ismernünk kell a gyermekek (teljesítőképességét és nem szabad őket túlságosan kifárasztanunk. A 6—8 évesekkel még ne menjünk hosszú gyalogtúrára. A 8—10 évesek a felfedezések kedvéért már nagyobb erőfeszítésre is készek. De ne bosszankodjunk, ha olykor lemaradnak, vagy e- lőreszaladnak. A 10—14 éveseket a kalandvágy a romok, várak, hadijátékok és a- kadályversenyek, tábortüzek és éjjeli túrák felé hajtja. (К. I.: Esőben, napsütésben. 1972. 3. szám, 9. old.]. A folyóirat 2. számában Zsigmondi Mária 7 középiskolással folytatott beszélgetést a szabad időről. Közülük csak ketten sportolnak rendszeresen, különórákra mindannyian járnak. Ügy tűnik, a fő és csaknem egyedüli szórakozás a mozi. Rengeteg idejük megy el utazással, igazi szabad idő csak vasárnap van, amit alvással, házi munkával, rokoni látogatással, olvasással töltenek túlnyomórészt. Ügy tűnik, a középiskolásoknak van társadalmunkban a legkevesebb szabad ideje, ha komolyan veszik az életet, a jövőt, a hivatást. 310
