Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Az óvodai nevelés problémáiról / Figyelő
1 Dezső László és Nemser Wiliam: Nyelvtipológia és kontrasztív nyelvtan. Kézirat. Pécs. 1971. 13—14. old. 2 Fodor József: Mire jó a nyelvtudomány? Gondolat. Budapest. 1968. 299—300. oldal. 5 Dezső László és Nemser William i. m. 14. oldal. 4 Karel Horálek: Úvod do Studie slovanských jazykü. CAV. Praha, 1962. 15. oldal. 5 Károly Sándor: A szóösszetételek és velük kapcsolatos lexikai egységek. Általános nyelvészeti tanulmányok. VI. Akadémiai Kiadó Budapest, 1969, 273. oldal. 6 Eugen Paulíny — Jozef Ružička — Jozef Stole: Slovenská gramatika. SPN. Bratislava. 3968. 153. oldal. 7 Dezső László és Nemser William i. m. 20. oldal. Az óvodai nevelés problémáiról PREDŠKOLSKÁ výchova A bölcsődék és óvodák nevelőinek hetilapja különösen sok gondot fordít az egyes nevelési tényezők egységes nevelőhatásának biztosítására. Az 1971/ 72-es évfolyam 6. számában M. Hintnausová a család és az óvoda együttműködésének kérdését vizsgálja. Azt a sajnálatos tényt, hogy némely óvodában csak formálisan, papíron létezik a szülői munkaközösség, de semmilyen működést nem fejt ki, az elmúlt évek politikai hibáival véli magyarázni. A szülői munkaközösség eredményes munkájának feltétele a szülők bizalmának a megnyerésében rejlik. Ennek legjárhatóbb útja a gyermekek iránti igaz érdeklődés. Meg kell győznünk a szülőket, hogy valóban szeretjük, s mindenek (kényelmünk, személyi érdekeink) elé állítjuk a munkánkat. A szülők bizalmát nem nyerheti meg olyan óvoda, ahol feltűnő fegyelmezetlenség, rendetlenség uralkodik, viszont az óvoda esztétikus környezete, rendje, a dolgozók fegyelmezettsége tiszteletet kelt bennünk. Nemegy esetben a szülőkre nagy hatást gyakorolnak látszólag jelentéktelen kicsinységek, mint pl az elhanyagolt homokozó, eltört, megrongált játékszerek, a gyermekek mellett egymással szórakozó, csevegő óvónők. Egyes „jóravaló“ szülők bár látják ezeket a fogyatékosságokat, azonban a nyugalom érdekében elnézik. Ez pedig a passzivitás forrása. Ha nem is kellemes minden esetben a szülő figyelmeztető szava a kétségtelen hiányosságok leleplezésére, ez szükségszerű a kölcsönös tisztelet, igényesség érdekében. Természetesen a szülőkkel szemben csak akkor lehetünk igényesek, ha elsősorban magunkkal és az óvoda valamennyi dolgozójával szemben fokozottan igényesek vagyunk. A szülőkkel közvetlenül, egyenesen, őszintén kell bánnunk. Ez persze csak akkor lehetséges, ha tiszta a lelkiismeretünk, ha igazságosak vagyunk a gyermekekkel, és nincsenek „magán-elkötelezettségeink“ egyes szülőkkel szemben. A becsületesség és egyenesség persze nem azonos fogalmak a tapintatlansággal. Egyes óvónők nemcsak hogy képtelenek elfogadni a kritikát, de a szülőkkel való érintkezés folyamán képtelenek a gyermekekkel szembeni kifogásaikat elfogadhatóan tudtára adni a szülőknek. A szülők közismerten elfogultak saját gyermekeikkel szemben, s nem túl szívesen hallgatják a jogos bírálatot sem. A kifogások közlése előtt ajánlatos a gyermek jó tulajdonságairól is említést tennünk, hogy elkerülhessük az elfogultság gyanúját. Az óvodával való együttműködés érdekében tájékoztassuk a szülőket saját problémáinkról, terveinkről. L. lvanovová a bölcsődék és az óvodák együttműködésének fontosságát fejtegeti (1965. old.). Az ország 17 járásában kutatást végzett, hogy felmérje, milyen a helyzet ma ebből a szempontból. 275, az egészségügyhöz tartozó böl284
