Szocialista Nevelés, 1971. szeptember-1972. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Az óvodai nevelés problémáiról / Figyelő
csődé 17 %-a az óvodával egy épületben van elhelyezve, viszont ezeknek mintegy 70 %-ában csupán formális együttműködésről lehet beszélni, 26 °/o-ban példás és 4 %-ban pedig nyoma sincs az együttműködésnek. Az esetek felében az óvoda igazgatónője és a bölcsőde vezetője csupán az épület javítására, karbantartására vonatkozó kérdéseket tárgyalja meg. A szerző hangsúlyozza a kölcsönös hospitálások, a tapasztalatcsere, az egészségügyi és a nevelési vonatkozású feljegyzések átadásainak fontosságát. Tekintettel arra, hogy az iskoláskor előtti nevelés irányítása kettős, számos objektív akadállyal lehet számolnunk a két intézmény nevelőmunkájának egymásra- épülésében, az egységes nevelés biztosításában. A közölt adatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban sajnos általános a rendszertelenség e vonatkozásban. A szerző szerint az óvoda nevelési rendszerének új koncepciója értelmében föltétlenül át kell értékelni az adott feltételeket a lehető legoptimálisabb együttmöködés megteremtése érdekében. A TANÍTÓ A magyarországi Művelődésügyi Minisztérium alsótagozati problémákkal foglalkozó módszertani folyóirata Felkészülés az iskolára című rovatában rendszeresen közöl az óvodai nevelés kérdéseit taglaló írásokat. Az 1971. évi 3. számban Réti László a számfogalom fejlesztéséhez közöl bevezető gyakorlatokat. A számfogalom kialakulása a fejlődő gyermek szakszerű foglalkoztatásának az eredménye. Ez azt jelenti, hogy a tárgyak számlálása, megfigyelése, a velük való különböző fajta tevékenységek, a ritmikus élmények látási, hallási, tapintási, izommozgásos élményei együttesen hozzák létre a számfogalmat. A számolásnál a kritikus pont a szemléletességről való áttérés a dolgok viszonybeli vonatkozásának a felfogására, amely már nem szemléletes, hanem absztrakciót igénylő gondolkodás: folyamat. Ezért lassan el kell szakadni a tárgyaktól és képektől. A számfogalom fejlesztésének ez a szakasza azonban már az iskolában történik. A tárgyak mennyiségi összehasonlításának gyakorlására számtalan lehetőség nyílik az otthoni és az előkészítő foglalkozások során. Idetartoznak az ún. szorító játékok, amikor színük, alakjuk, nagyságuk szerint kell sorba rakni az egyes tárgyakat. A számfogalom kialakításának szempontjából igen fontos a tér és távolság felfogásának begyakorlása, valamint a mélységlátás fejlesztése. A mélységlátás a két szemmel rátalálás eredménye, óvodáskorban ez még fejletlen. Sokáig tart, míg a gyermek megtanulja, hogy a tárgyak a távolság miatt kisebbeknek látszanak (a távolban futó vonatot játékvonatnak látja). Gyakoroltatni kell a térbeli viszonyok felismerését: — „Mi van mögötted?“ — „Mi van tőled jobbra?“ — „Mi van alattad?“ — Mondd meg, mit látsz a lap felső sarkában?“ — „Mi van hozzád közelebb?“ A szerző több játékot és foglalkozást közöl s térviszonyok felismerésének fejlesztéséhez; a számolás és halmazfelfogás gyakorlásához, a sorszám és rendszám begyakorlásához könnyen elkészíthető feladatlapok, segédeszközök ábráját is kapcsolja. Mint írja, ezekkel a gyakorlatokkal és a feladatlap kitöltésével a gyermekek nem „iskoláséit“ játszanak, hanem valóban játékos és rajzos foglalkozásokat végeznek (szórakoznak), s egyúttal szakszerűen készülnek az iskolai munkára. A 6—7. számban is több írás foglalkozik az óvodai nevelés kérdésével. Kovács Tibor Az olvasás előkészítése az iskoláskor előtt című írásában hangsúlyozza az óvoda iskolára előkészítő, nivelláló és egyénileg korrigáló szerepét. Mint írja, az olvasás elsajátításához kétszáznál is több képességre és készségre van szükség. Az olvasottak megértéséhez való képességek a látással, a beszéddel és hallással kapcsolatosak. A látási képességek csoportjából kiemeli az optikus, alakfelfogó és megkülönböztető képesség szerepét, ennek gyakorlására ábrákat is közöl, hasonlóképpen az alaktagoló, az áttekintő, a tájékozódó кз285
